Kép forrása: pinterest
A kiskert- Lili és Zsuzsi madarat ment (8.) - Eszti-mami meséje.
A hét utolsó napja mindig nehezen indult. De Lili fejében bevillant a gondolat!
- Ma van a nagy nap! - és máris szélsebesen készülődött. Lali még pizsamában ásítozott…
- Készülj Lali! Ma jön Zsuzsi hozzánk, és itt is alszik! - erre még Lali is felébredt. Anya meg is lepődött, hogy milyen gyorsan elkészültek.
Az iskolában Lili és Zsuzsi fejüket összedugva tervezgették a hétvégét, és hogy már csak 4 óra van hátra, és indulhat a hétvégi vakáció.
Közben megjelent Petra, gúnyos mosollyal az arcán.
- Na nézzétek, milyen barátnők lettek már! - néhányan kuncogtak a háttérben.
- Ne kezd újra Petra! Mert velem gyűlik meg a bajod! - kiáltotta Lili.
- Megmondalak Lujzika tanító néninek! - a többiek elhallgattak…Matek óra után jött a testnevelés . Az óra végén az öltözőben már csak Zsuzsi maradt, és Petra.
- Mi a baj Petra? - kérdezte Zsuzsi.
- Nem vagyok jól. - fogta a hasát Petra.
Zsuzsi gyorsan bepakolta a tornacuccát, aztán Petráét is, és a két zsákot cipelve, támogatta beteg osztálytársát Lujzika tanító nénihez.
- Mi a baj gyerekek?
- Petra nincs jól. - mutatott Zsuzsi a falfehér lányra.
- Jól van, szólok anyukádnak hogy jöjjön érted. A házit ki viszi el Petrának? - fordult az osztály felé.
Senki nem jelentkezett.
- Én elviszem szívesen! - szólt Zsuzsi. Az osztály csodálkozott, hogy Zsuzsi milyen rendes lány. Pedig Petra annyit csúfolta. Elhatározták a gyerekek, hogy többet soha nem nevetik ki Zsuzsit, de azt sem engedik, hogy valaki csúfolja őt.
Mikor hazaértek, már mindenki otthon volt. Lili behívta a szobájába Zsuzsit. Zsuzsi szét nézett,és meglátott egy szép könyvet. Madarak voltak benne.
- De szépek! Nagyon szeretem őket.
- Ezt a madár etetéshez kaptuk, hogy azonosíthassuk őket. Nézd, ez a zöldike. Mindennap jön hozzánk…
- Ez meg a cinke, ez a kék cinke,ez meg a veréb. Ezeket én is ismerem. - mondta Zsuzsi.
- Igen ők is mindennap itt vannak. Jön még a tengelic, a fenyő pinty.
- De jó! Ilyen sokféle vendégetek van?
- Igen, majd holnap reggel meglessük őket. Gyere, most feltöltjük az etetőt napraforgó maggal.
- Jaj de jó! Megyek. - mondta Zsuzsi.
Addigra már a többiek is kint voltak. Azon tanakodtak, hogy hol legyen anya kiskertje. Mivel ma enyhe idő volt, elhatározták, hogy elültetik a virágokat. A három színű szulák, a harangláb és a törpe százszorszép a dobozban várta, hogy a földbe kerülhessen.
Lili, és Zsuzsi hátul voltak, mikor egy nagy koppanást hallottak.
Azt látták, hogy egy madárka neki repül egyenesen a kamra üvegének, aztán a földre esett. Szegény pára ájultan feküdt ott.
A lányok nagyon megijedtek. Odaszaladtak az ismeretlen kis jószághoz.
- Vedd fel Zsuzsi, addig én hozok valamit. - Lili elszaladt, és egy kisebb dobozzal tért vissza.Tett bele napraforgót. Addig Zsuzsi melengette, simogatta a kis madarat.
- Ne félj, nem lesz semmi baj. - mondta Zsuzsi párás szemmel.
- Tegyük bele, és vigyük be a meleg szobába. Hátha ott majd felébred…-sóhajtotta Lili. A dobozt Lili asztalára tették.
- Ilyen madárkát még nem is láttam.
- Én sem. - mondta Zsuzsi. Nézzük meg a könyvben, hátha benne van. Addig keresgéltek lapozgattak,hogy végül meglátták.
- Ez az! - kiáltott fel Lili! Ő a meggyvágó! Igen ez a madárka nagyobb mint a többiek. És ritkább vendég az etetőknél.
- Remélem nem hal meg…- súgta Zsuzsi Lilinek legörbült szájjal…
- Remélem…-súgta Lili.
Ekkor egy kis hangot hallottak a doboz felől…aztán valami kis vackolódást.
- Jújj…magához tért! Majd kibújok a bőrömből, olyan izgatott vagyok. - mondta Zsuzsi…- Én is! - suttogta Lili. Óvatosan bekukucskáltak a dobozba. A meggyvágó a dobozban mocorgott, lépegetett, ugrott egyet-egyet. Aztán pattogást hallottak a gyerekek..
- Most mit csinál?
- Töri a magot…eszik! - ugrált némán Lili - Megmenekült!
- De jó! Megmentettük! - pattogott most már Zsuzsi is némán, hogy nehogy megijedjen a kismadár.
- Később kivisszük, hogy haza találjon a többiekhez. - Így is tettek. Kivitték a kert végébe a dobozt, óvatosan kinyitották. A kismadár egy darabig nézelődött, aztán elrugaszkodott, és kirepült..A gyerekek ámulva figyelték, ahogy eltűnt a levegőben.
- Ti mit csináltok itt? - nézett Apa a két guggoló gyerekre, akik az eget kémlelték.
- Zsuzsival megmentettünk egy madarat! - ugrott fel Lili
- Igen, egy meggyvágót! Nekirepült az ablaknak! - mutatott Zsuzsi a kamra ablakra…
- Akkor oda majd ragasztunk madár matricát, így nem fognak neki repülni a kis tollas barátaink . - mondta Apa. És büszkén nézett a kislányokra. -Megnézitek Anya kertjét? Elkészültünk vele. Én fordítottam, Anya gereblyézett, Lali tette a lyukakba a virág hagymákat. Ezek a leszúrt botocskák jelzik, hogy ide ne lépj bele, mert ez már Anya virágoskertje.
- De jó, kíváncsi leszek milyen lesz. - mondta Lili.
De most már menjük be, mert egyre hidegebb van. A vacsora asztalnál aztán volt mit megbeszélni, annyi minden történt aznap.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Eszti-mami amatőr meseíró
Üdv! Magamról: Már gyermekkoromban sokat meséltem a kisebb testvéreimnek, amit nagyon szívesen hallgattak.Majd a gyermekeimnek, és most a kis unokáimnak. Sokszor hallom, hogy " mami mesélj még"! Előfordult többször is, hogy ez volt a kérés: "meséld el újra " azt a régebbi mesét! Nos ezért elkezdtem leírni őket, hogy ne merüljenek a feledés homályába ezek a kis történetek. Bízom benne, hogy más gyermekeknek is mos...