Kép forrása: pinterest
A Kisvakond orra - Eszti-mami meséje.
Amikor a Kisvakond kidugta az orrát a földtúrásból, hogy szippantson a friss tavaszi levegőből, hat ingó bingó kis lábacska kapaszkodott az orra hegyébe...Azt sem tudta, hogy most viszket az orra, vagy csiklandozza valami, hogy most köhögnie kell, vagy inkább tüsszentenie..Látni nem látott a kis vaksi szemeivel, ezért aztán elkezdett hallgatózni, hátha kiderül valami az orrával kapcsolatban. És a következőket hallotta:
-Még egy ilyen modortalan bogarat nem látott a világ! Még hogy nem elég kecses a repülésem! Még hogy nem elég szép a szárnyacskám! Nem tudom mit képzel magáról...Folyton csak dicsekszik!- mérgelődött a vakond orrán valaki...Erre a kis panaszkodó szárnyas halk köhintést hallott, majd egy hangoncska ezt kérdezte
-Elnézést, de ki ült rá az orromra?
-Én a Durcimurci pillangó vagyok - mondta megilletődötten a kis törött szárnyú -de te ki vagy, és honnan beszélsz?
-Én a Kisvakond vagyok, és ha jól sejtem, éppen az orromon ülsz! Nem röppennél le kérlek, mert mindjárt egy nagyot tüsszentek! Ugyan is nagyon csiklandoznak, az izgő mozgó lábacskáid!
-Upsz, elnézést kérek, már is!- mondta a pillangó, és már arrébb is libbent.
Pont jókor, mert a Kisvakond egy óriásit tüsszentett! De akkorát, hogy letüsszentette az éppen arra repülő krumpli bogarat a levegőből. A bogárka lebicskázott a röppályájáról, és éppen a vakond orrára esett...
-Elnézést, de pont az orromon ül...- szólalt meg ismét a Kisvakond...
-Jujj! - ijedt meg a Krumpli bogár. -most már végképp nem értem mi történik.Én csak békésen erre repültem,kerestem a törött szárnyú pillangót, hogy bocsánatot kérjek tőle, mert megbántottam. - mondta bánatosan a bogárka. -Most pedig azt sem tudom, hogy én hol vagyok, nem hogy a pillangó!
-Éppen jó helyen jársz, Itt van a kis törött szárnyú barátod!- mutatott Durcira a vakond.
A bogárka megörült a pillangónak,és Durcimurci is megbocsájtott neki. A Kisvakond pedig büszke volt, hogy az ő orrán köttetett a barátságuk. Innentől kezdve, mind a hárman nagyon jóban voltak...Itt a vége, fuss el véle!
Ezt a mesét írta: Eszti-mami amatőr meseíró
Üdv! Magamról: Már gyermekkoromban sokat meséltem a kisebb testvéreimnek, amit nagyon szívesen hallgattak.Majd a gyermekeimnek, és most a kis unokáimnak. Sokszor hallom, hogy " mami mesélj még"! Előfordult többször is, hogy ez volt a kérés: "meséld el újra " azt a régebbi mesét! Nos ezért elkezdtem leírni őket, hogy ne merüljenek a feledés homályába ezek a kis történetek. Bízom benne, hogy más gyermekeknek is mos...
Simon Lola
2024-05-27 17:54
Nagyon aranyos, kedves mese! Szeretettel gratulálok!
Eszti-mami
2024-05-27 18:34
Kedves SIMON LOLA! Nagyon szépen köszönöm!