A liba támadás(35.) - Eszti-mami meséje

A liba támadás(35.) - Eszti-mami meséje.

Lili, Zsuzsi és Lali mindennap megbeszélést tartottak a lombházikóban. Ma azon tanakodtak, hogy hogyan lehetne a kis csacsit megszelídíteni. És már nevet is kellene találni, ami illik rá.

- Csak egyszer megsimogathatnám…- vágyakozott Lali.

- Szerintem sárgarépával kellene próbálkoznunk. - javasolta Zsuzsi.

- Én láttam egy egész ládával a hátsó udvarban. - jutott eszébe Lilinek.

- Majd én hozok! - pattant fel Lali. - Adjatok egy kis kosarat. Zsuzsi keresett egyet. Lali el is ment répát szerezni, Zsuzsiék pedig addig megetették a kis galambokat. Hófehér, és Foltos nagyon szépen fejlődött. Most már csak éjszakára borították le a fészekben őket a ládával, hogy nehogy bajuk essen. Többnyire még így is a fészekben maradtak, onnan figyelték a lányokat.

Lali ahogy elindult a hátsó udvar felé, rögtön a nyomába szegődött a kis malac.

- Gyere Pötyi! Megyünk répáért! Majd te is kapsz belőle. - mondta a malackának Lali. A hátsó udvarban a baromfik nagy társasága kapirgált, kukorékolt, hápogott, és gágogott…Lali ügyet sem vetett rájuk, pakolta a répát a kosarába. Nem úgy Gazsi a gúnár. Ő nagyon is észrevette az idegent, aki éppen betolakodott az ő lakóhelyükre. Nyakát nyújtogatva sziszegve szaladt vészjóslóan Lali felé. A többi liba is szárnyukkal verdesve, gágogva követték Gazsit. Erre a nagy hangzavarra figyelt fel Lali, és látta, hogy most nincs mese, futni kell. Elöl futott Lali, utána Pötyi a malacka, majd a liba hadsereg.  Gazsi közben beérte a kis malacot, és a fenekébe csípett egyet. Pötyi felvisított, és most már ő futott Lali előtt. Gazsi beakarta bizonyítani, hogy ő itt a főnök. De ekkor megjelent Papi, és a libáknak megálljt parancsolt. Széttárt karjával vissza hajtotta őket a baromfi udvarba. A libák még feleselve gágogva bár, de vissza fordultak, és bekellett látniuk, hogy itt Papi a főnök, Gazsi csak kis főnök.

- Köszi Papi! - mondta lihegve Lali. - Ki nem állhatom a libákat! Majdnem széttéptek! Pont olyan gonoszak, mint a kos, amelyik felöklelt! - panaszkodott tovább.

- Semmi baj! Legközelebb ne fuss el, hanem fordulj feléjük, tárd szét a karod, és te kezd el üldözni őket! Majd meglátod, hogy elmenekülnek tőled! - tanácsolta Papi Lalinak.

- Hát nem tudom! Szerintem ezek akkor szét csípnek engem…majd ha nagyobb leszek Papi, akkor majd lehet sikerül…- szólt vissza futtában Lali. A kis malac már ott várta a fa alatt.

- Jól van Pötyi! Gyávák vagyunk, megkergettek a libák! De erről ne beszéljünk a lányoknak! Rendben? Vakargatta meg a kis malac fejét Lali. És egy répát is adott neki. Pötyi már ki is volt engesztelve. Elfelejtette a csípést, a menekülést, arról meg nem is tudott, hogy ő gyáva lenne. Nagy gonddal kezdte rágcsálni az ajándék répát.

Lali próbálta nyugodtnak tettetni magát, bár a nagy futás után, még mindig dobogott a szíve.

- Itt a répa! - adta oda a kosarat a lányoknak. Arról nem is tudott, hogy a lombházból a lányok mindent láttak. Először nagyon izgultak Laliért, amikor látták a libák támadását. De mikor Papi megjelent, megnyugodtak, és akkor már nagyon vicces volt a jelenet.

- Minden rendben volt? - kérdezték a lányok is nyugalmat tettetve.

- Igen! Miért? - kérdezte Lali gyanakvóan. Aztán a szeme odatévedt a baromfiudvarra. Észrevette, hogy innen bizony mindent lehetett látni.

- Jól van! Hát láttátok! Gyáva voltam beismerem! Pötyi! Nem kell tovább titkolóznunk! - tárta szét a karját Lali.

A lányok jót kacagtak de aztán beismerték, hogy bizony ők is elfutottak volna, sőt őket biztos, hogy megcsipkedték volna a libák, mert nem tudtak volna olyan gyorsan futni, mint Lali. Ez most jól esett Lalinak, és mindenért kárpótolta. Már nem is haragudott, együtt nevettek a “nagy futáson”. De azért megjegyezte:

- Legközelebb ti mentek a répáért!

Ui: A köv. rész: A “kis csacsi” neve (36.)