A lombházikó(34.) - Eszti-mami meséje

A lombházikó(34.) - Eszti-mami meséje.

A gyerekek nagy élvezettel rendezkedtek a lomb kuckójukban. A hokedli lett az asztal, és három kisszék pedig az ülő alkamatosság. A régi mesekönyvek, és a padlásról lehozott játékok különösen hasznosnak bizonyultak.

- Mami! Megehetjük kint a reggelit? - kérdezte Lali.

- Persze! - mondta Mami. Tessék a terítő az asztalkátokra. Kérjetek Papitól egy vékonyabb kötelet, azt erősítsétek a korláthoz. Mindjárt viszem. - és Mami egy kis kosárkába tette a becsomagolt vajas kifliket, a kakaót üvegbe töltötte, és három bögrécskét, és tányért is tett még mellé. Lali a kiskocsival szállította a fához az elemózsiás kosarat, majd a fülére kötötte a lombház korlátjához erősített kötelet.

- Zsuzsi! Húzhatod! - kiáltott fel Lali. Zsuzsi húzni kezdte a kosárkát, de az félúton elakadt.

- Vigyázz! Ki ne boruljon! - aggódott Lali. - Kicsit jobbra húzd! Óvatosan!

Kisvártatva a kosár kiszabadult az ág fogságából, és sikeresen feljutott. Lili kiosztotta a tányérkákat, a kifliket, és a poharakat. Zsuzsi szépen kitöltötte a kakaót, és fent a lombkuckóban szépen megreggeliztek. Közben megbeszélték az aznapi teendőket is.

- Mit szólnátok hozzá, ha átköltöztetnénk a galamb fiókákat ide? Itt hűvös van, és ha majd tanulnak repülni, ez ahhoz is jó hely lesz! Ládával le tudjuk takarni őket, és akkor nem vesznek el. A láda alatt a megszokott szakajtó fészkük is jól elfér. - javasolta Lili.

- Szerintem is hozzuk ide! - ugrott fel Zsuzsi. - Ez nagyon jó ötlet!

- Jó! Csak az a baj, hogy Pötyit nem hozhatjuk fel. - mondta kicsit szomorkodva Lali. - Kár hogy kismalacok nem szeretnek fán lakni. - mondta most már viccesen.  - Hozzuk a kocsival a galambokat! - javasolta. Így is lett. Az elemózsiás kosarat leeresztették a fáról, a kis kocsin elszállították Maminak, megköszönve a finom reggelit, majd Zsuzsi beleült a kocsiba, fogta a szakajtóban a madárkákat. Lili húzta a kocsit, Lali pedig tolta. A lányok felvitték a galambokat, Lali pedig ment megitatni a malackát.

- Kár hogy te nem szeretsz fán lakni! Pedig milyen jó lenne…- sóhajtotta a kisfiú. Közben megsimogatta Pötyi kobakját, és kicsit vakargatta a füle tövét.

- Hé! Te most először engedted, hogy meg simizzelek! - ámult el Lali, és már alig várta, hogy ezt mindenkinek elmesélje. Miután megetette Pötyit, szaladt is a többiekhez. Mindenki ott volt a konyhában. A lányok a galamb költöztetésről meséltek, meg arról, hogy már alig várják, hogy repülni taníthassák őket. Ekkor toppant be Lali, feldobta magát a heverőre, és lelkesen mesélte, hogy ma először megtudta szeretgetni a kis malacot. És ebben a pillanatban huppant Lali mellé fel a heverőre Pötyi. A lányok látták, ahogy felerőlködik a lépcsőn, és aztán ugrott egy nagyot kis gazdája mellé, és ott le is pihent.

- Nahát! Ilyen kismalacot ki látott? - nevettek Papiék. Már nem is jó neki a széna, inkább ágyban akar aludni…

Innentől aztán Lali bárhova ment, Pötyi követte őt. Amíg Lali a lombházban volt fenn a fán, addig a fa alatt hevert és ott várta a kis gazdáját.

Ui: A köv. rész: A Liba támadás (35.)