A méhecske, aki világgá ment, hogy megtalálja a legszebb virágot

A méhecske, aki világgá ment, hogy megtalálja a legszebb virágot.

    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy méhcsalád. Mindenki nagyon szorgalmas volt. Reggeltől estig keresték kutatták a virágokat, ahonnan begyüjtötték a finom virágport. Mindenkinek tele lett a kis kosárkája, egyedül egy méhecske repült csak haza minden este üres kosárkával szomorúan.

Pedig Simli, a méhecske nagyon szorgalmas volt, sietett, hogy rászálljon a virágocskára, de mire odaért, mindig megelőzte egy másik, gyorsabb méhecske. Egész nap igyekezett, keresett másik virágot, de mire odaért és fékezett, hogy leszálljon, elzúgott mellette egyik kis társa, és már gyüjtötte is a virágport... Simli teljesen elfáradt estére, és még sem sikerült egy szemnyi virágport sem gyűjtenie. Végül, egyik reggelen bejelentette:

• - Én bizony elköltözök! Világgá megyek!
• - De hát hová mennél? - kérdezték a többiek.
• - Oda, ahol a legszebb virágok nyílnak, és nekem nyílik majd a legszebb mind közül!
•    Simli nagyot dobbantott, és a többiek legnagyobb meglepetésére elrepült... Repült, repült a mi kis méhecskénk a nagy rét közepén. A nap melegen sütött, Simliről folyt a víz, éhes is volt, el is fáradt. 
•  - Na, - gondolta - itt most leszállok megpihenni. Landolás közben, lehuppant egy nagy lapulevélre. Ott pihegett, törölgette a homlokát, amikor odaugrott egy szöcske mellé.
•  - Hát te ki vagy? - kérdezte - Nem láttalak erre még!
•  - Simli, a méhecske vagyok, és éppen világgá repülök, csak meg kell pihennem kicsit. És te ki vagy? 
•  - Bugri, a szöcske vagyok, és ez az én lapulevél pihenő helyem! De szívesen megosztom veled! - mondta kedvesen a méhecskének. Simli elővette a kis kosárkáját, leterített egy kendőcskét, és kipakolta a hamuban sült virágpor pogácsákat.
•  - Vegyél te is belőle! - invitálta Bugri szöcskét.
•  - Köszönöm! - mondta Bugri mókásan. Az ebéd finom volt. Közben sokat beszélgettek, és nagyon összebarátkoztak. Bugri ezt kérdezte Simlitől : - Miért repültél világgá? Simli elmesélte neki a történetét. Bugri nagyon megsajnálta a szegény méhecskét. 
•  - Ha van kedved, aludj itt nálam!
•  - Nagyon köszönöm, szívesen itt alszom. Reggel a napocska sugarai ébresztették a két jó barátot. Amikor Simli kinyitotta a szemét, még meg is dörzsölte, mert nem hitte el amit lát... Egy gyönyörű virágos rétet látott, a közepén a legszebb virággal. Rögtön felkapta a kosárkáját, és már ment is gyűjteni a virágport. Nagyon finom méz lett belőle, amivel aztán a barátját Bugrit is megtudta kínálni.
•  - Ilyen finomat még nem ettem! - mondta hálásan Bugri. Innentől kezdve Simli kosárkája minden nap tele lett, és soha többé nem maradt hoppon. Nem csak a legszebb virágot találta meg, hanem a legjobb barátot is!