A Mese-országa - Eszti-mami meséje

A Mese-országa - Eszti-mami meséje.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország. Nem  akármilyen ország volt, ugyanis itt készültek a gyerekeknek a jobbnál jobb mesék. Mesék picurkáknak, kicsiknek, iskolásoknak, és nagyoknak. Messzi-földről érkeztek vándorok, hogy vihessenek haza ők is a csimotáiknak a szebbnél szebb mesékből.  Mindenki kedvére dúskálhatott a szép és tanulságos történetekben. A gyerekek minden este elalvás előtt mesét kértek a szüleiktől, és a nagyszüleiktől. Az óvodában az óvó-nénik mesét mondtak délelőtt, és a délutáni alvás előtt. Mese-országban minden kisgyerek boldogan élte az életét. Azonban egyszer csak sötét felhők kezdtek gyülekezni a kis ország felett… Viharos szél követte a felhőket, és kezdte becsukni a mesekönyveket… A gyerekek egyre kevesebb mesekönyvvel találkoztak, egyre kevesebb idő jutott a mese mondásra, mese hallgatásra. A viharos szél bekapcsolgatta a távirányítók gombjait, és a gyerekeket a mese könyvek helyett a tv- ék, telefonok pörgős, színes, de rossz ízű történetei kezdték lekötni. Félelmetes hősökkel, és a félelmetes történeteikkel találkoztak a kis ember palánták…  Az óvodákban az óvó-nénik meglepődve tapasztalták, hogy a gyerekek már nem is kérik a meséket, inkább eljátsszák a tv- ben látott mérgezett filmeket. Egyre többet verekedtek, csúnyán beszéltek, veszekedtek. Ez nagyon rossz volt mindenkinek. Mese-ország királya nem tudta mitévő legyen. A sötét felhők egyre csak gyűltek az ország felett. Egyre több mese könyvet fújt el a viharos szél, és amit nem fújt el, azt az eső áztatta el. Néhányan próbálták megvédeni, ezeket a kincset érő könyveket, de addigra sajnos már csak kevés kisgyerek vágyott az olvasott mesebeli történetekre… Még hisztiztek is, hogy nem azt kérik, hanem a telefont adják oda nekik, azzal akarnak játszani. A szülők, és a nagyszülők bánatosan nézték a gyerekeket. Egyre több szomorú és boldogtalan kisember élt meseországban…

  Mese-ország királya kihirdette, hogy aki megtudja oldani ezt a problémát, nagy jutalomban részesül. Jöttek az ötletek, tanácsok minden felől. Élt az országban egy bátor kisfiú, Jancsika. Elhatározta, hogy  tesz valamit. Őt nem tudta befolyásolni a viharos szél. Nem engedte, hogy kifújja a kezéből a mese könyvet. A távirányítókat jól eldugta, hogy ne tudja bekapcsolni. De ha mégis, és buta mese ment a tv-ben szólt a szüleinek, és ők nyomban intézkedtek. Este mindig kérte az esti mesét, és soha nem hisztizett a telefonért. Egyszóval Jancsika felkerekedett, hogy tegyen valamit.

  Először is elment az óvodákba, és bemutatta a nebulóknak az ő legkedvesebb történeteit. Vitt hozzá bábokat, és együtt el is bábozták azokat. Végül minden kis óvodásnak adott egy egy példányt az ő kedvenc mesekönyvéből. A gyerekek örömmel vitték haza az ajándékot, és elmesélték, hogy milyen jó volt elbábozni a mesét. Kérték a szüleiket, hogy olvassák el újra, a nagymamákat pedig arra, hogy készítsenek hozzá bábokat. Így is lett. A szülők egyre többször tudtak esti mesét olvasni a gyerekeknek, és miután elkészültek a bábok is, együtt játszották el a gyerekek apával, anyával, papával, mamával. Ez nagyon jó móka volt. Már az óvodákba is bevitték a bábokat, és az óvó- néniknek tartottak színházi előadást. Újra divatos dolog volt mese-országban a mese olvasás, történet mesélés. Sőt a bábjáték előadások is nagyon izgalmasak voltak. A gyerekek már nem voltak olyan erőszakosak, nem beszéltek csúnyán. Egyre több volt a kacagás és a vidámság. Így aztán a viharos szél belefáradt abba, hogy hiába fúj, már nem tudta becsukni a mesekönyveket. Így a sötét felhőket maga előtt tolva szép lassan elhagyták az országot. Meseország lakói fellélegezetek, hogy újra minden a régi. Meseolvasástól, gyermekkacagástól volt hangos az ország.De azért mindennap felkészülten pásztázták az eget, hogy vannak e borús felhők, és hogy fúj e a viharos szél.