A pillangó, és a kolibri - Eszti-mami meséje

A pillangó, és a kolibri - Eszti-mami meséje.

 - Akkor a mai mese miről szóljon Emmuskám?

 - Szóljon most a pillangóról, és a kolibriről!

 - Nahát, ma sem könnyíted meg a dolgom. Akkor nézzük. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falánk hernyó. Ez a hernyó, naphosszat csak evett, és evett, és evett, és evett. Pont arra szállt egy kolibri.

 - Hé, te hernyó! Akármikor erre repülök, te mindig csak eszel?

 - Ha nem lennék éhes, nem ennék, de mindig mardos az éhség, így muszáj ennem! Hú még ezt a zöld levelecskét is, és még ezt is...- mondta, és tovább rágcsált. Így aztán a mi kis hernyónk, szép nagyra nőtt. Bárki meglátta, megijedt, olyan csúnyácska volt.

 - Mit csinálsz ma? - érdeklődött a kolibri.

 - Ma enni fogok reggel , délben, és este.

 - Na és holnap?

 - Holnap nem.

 - Hogy-hogy? Mi lesz holnap?

 - Begubózok....Csak még nem tudom, pontosan hogyan kell...Másnap jött a kolibri, és látta, hogy a hernyó már nem eszik. Ott mérgelődött a faágon.

  - Hogy is kell? Hogy is kell?...Fogalmam sincs.

 - Ne úgy csináld! Fordítva! - mondta a kolibri. - Ne felfele! Lefele!

De a hernyó, csak tovább gubózkodott, fittyet hányva a kolibri tanácsaira. Aztán végre sikerült teljesen begubóznia...Igaz hogy fordítva, de sikerült. Mikor a kolibri arra járt, mindig rá köszönt, de semmi...a hernyó némán függött a gubóban. Aztán az egyik nap elkezdett repedezni a gubó. Nézte a kolibri, figyelte...a gubó egyre jobban repedezett, majd feltünt egy kis gyűrött szárnydarabocska.Végül aztán kibújt egy teljesen másvalaki a guboból, mint aki belebújt..A kolibri csak csodálkozott...

 - Te hernyó! Hogy megváltoztál!

 - Hát igen, én is csodálkozom magamon...Már nem akarok mindig csak leveleket rágcsálni.- és nyújtozkodott  egy nagyot.A nap sugarai szárogatták a szárnyát, s meg-meg csillant a szép szárny mintája is az éppen hernyóból lett pillangónak.

 - Gyönyörű lettél! - mondta álmélkodva a kolibri. Hanem most meg a repüléssel akadtak gondjai. Nem tudta, hogyan is kell repülni...

 - Nem tudom, nem tudom! - sopánkodott a pillangó.

 - Jajj hát nyisd ki a szárnyaid, és repülj! - mondta a kis madár.

 - Jó-jó, de hogyan? Végül a pillangó vett egy nagy levegőt, és levetette magát az ágról, de fordítva kezdett el repülni...

 - Ne úgy! - fogta a fejét a kolibri. - ne a hátadon repülj, hanem a hasadon! De a pillangó rá sem hederített a kolibrire. Fordítva repült a hátán...Így aztán folyton neki csapódott valaminek. Most a bagoly pocakjának, aztán berepült a mókuska odújába. Alig tudott kikecmeregni onnan...

 - Hát te aztán jó dilis pillangó vagy! Ilyet sem láttam még. Biztosan azért repülsz fordítva, mert a gubódat  is fordítva csináltad meg!

Ez a kis dilis pillangó azóta is össze-vissza röpköd a nagy mezőn széltében, hosszában.