A rigó vadászat(27.) - Eszti-mami meséje

A rigó vadászat(27.) - Eszti-mami meséje.

Apa és Anya sokat gondolkodtak azon, hogy hogyan oldják meg a nyári szünetet. Szerették volna ha el tudnak menni nyaralni, de muszáj volt dolgozni is. A gyerekeknek viszont hosszú lesz a nyári szünet…Piri-mami, és Berci-papi várták Lilit, Lalit, és most már Zsuzsit is a tanyára. Hogy minden jól menjen, sokat tervezgettek, beszélgettek.

  Természetesen a gyerekek már alig várták a nyári szünetet Mamiéknál. Az iskolában még tanulni kellett, bár a szikrázó napsütés, a zöld lombú fák, a madarak csicsergése, a hosszabb nappalok, eléggé elterelték a gyerekek figyelmét a tanulástól. Amikor csak lehetett, már siettek az udvarra, hogy kint lehessenek a szabadban. Lecke írás közben Lili gyakran elkalandozott a házi feladat mellől. Mikor lesz már nyári szünet? - sóhajtotta, s közben nézett ki az ablakon. Gondolatban Pajkos hátán lovagolt, Zsuzsival  a virágos réten heverésztek, vagy éppen fogócskáztak, a báránykák mellett.

- Készen vagy a leckével? - kukkantott be Anya. - Még csinálom! - bukott bele a füzetbe Lili, és már serényen kezdte is az írást. Aztán megint kinézett az ablakon, és most meg Bojti kiskutyáival játszott. Ekkor eszébe jutott Picúr, és Kópé. Velük mi lesz, ha elutazunk? Ezt a problémát sürgősen meg kell oldani…

  Ezalatt Lali kint gyakorolta Kópéval a sétát. Már egyre ügyesebb volt a kiskutyus. Azért még előfordultak problémák. Pl. amikor egy szöcske ugrándozott Kópé előtt, na őt, muszáj volt elkapni, legalábbis “megpróbálni” elkapni. Ezalatt Picúr fent lépegetett a kerítés tetején, néha a póznára ült, és vagy tisztálkodott, vagy nézte a csintalankodó kiskutyát. Egyszer csak egy feketerigó landolt a kertben. Nyakát előre nyújtva kotort Kópé felé. Mintha csak azt mondta volna: 

- Ez a kert, és minden giliszta az enyém! És még az a szöcske is, amit üldözöl! - a kis rigó hirtelen megállt, majd újra támadóan közeledett Kópé felé.

A kiskutya most kicsit összezavarodott…

- Mit akar tőlem ez a madár? És nem tudja, hogy ez a kert pont hogy nem egy ilyen betolakodó “tollas-csőrösé”, hanem csakis az enyém?! Attól hogy most sétálni tanulok, nagyon is veszélyes vagyok, és vigyáznia kéne a madárkának, mert bármikor elkaphatnám, ha akarnám! - gondolta felháborodottan a kiskutya.

Közben Picúr cica is érdekelté vált a témában…Először is, a szöcskét ő is szerette volna levadászni, másodszor pedig a szemtelen madarat akarta móresre tanítani. Picúr a földre huppant, megzavarva ezzel Kópét. A szöcske elugrott, éppen a rigó elé. A kutyus, és a cicus egyszerre rontottak a rigó felé. A rigó elkapta a szöcskét, és az utolsó pillanatban reppent el a ragadozók elől. Lali nem tudta visszatartani Kópét, mert a kutyus erős rántással ugrott a rigóra. Lali a földre hasalt, a rigó elrepült, a két madarász feje pedig nagyot koppant a tollas betolakodó hűlt helyén. A rigó a fa ágáról nézett le szinte hencegve Kópéra és Picúrra, csőrében a szöcskével.

- Mondtam, hogy az enyém! - és már vitte is a vacsorát a fészekbe.

- Hát ez meg mi volt?! - nézett Lali a távolodó madárra, majd Kópéra, és Picúrra. - Akkor sem adom fel! - porolta le a nadrágját Lali. - Úgyis megtanítlak sétálni! - nézett a kiskutyára. - És azt is tanuld meg, hogy amikor sétálunk, akkor nem vadászunk! - oktatta a kis rigóvadászt szeretettel Lali.

Ui: A köv. rész: A “ Méhraj- baj” (28.)