A tanyán - Tavaszi szünet (18.) - Eszti-mami meséje

A tanyán - Tavaszi szünet (18.) - Eszti-mami meséje.

Lali és Lili a tavaszi szünetben Piri-mamihoz, és Berci-papihoz készültek, a tanyára. Már nagyon várták hogy végre vonatozhassanak, és szét nézhessenek, hogy mi is történt mióta nem voltak ott. Nagy vágyuk volt, hogy Zsuzsi is velük mehessen, és együtt fedezhessék fel a tanyát tavasszal. Aztán végre kiderült, hogy Zsuzsit elengedi az anyukája, Piri-mamiék pedig szeretettel várják őt is. Innentől aztán nagyon izgalmas volt tervezgetni az utazást. Lili és Zsuzsi minden szünetben erről beszélgettek. Hogy mit pakoljon be Zsuzsi a bőröndbe, milyen ruhákra, milyen cipőkre lesz szükség, miket fognak ott csinálni.

• Képzeld! Bojti kutyusnak kiskutyái születtek! - mesélte lelkesen Lili.
• Jajj úgy szeretem a kiskutyákat! - mondta Zsuzsi - majd játszunk velük. Nyomozni is fogunk?
• Persze! Ha kell mindent kiderítünk! Jó hogy kérdezted, csak el ne felejtsük betenni a nyomozós készletet! - és Lili már be is írta az utazós jegyzet füzetébe.

Végül elérkezett a nap. Vonatra szálltak, és a szerelvény már zakatolt is velük Piri-mami és Berci-Papi tanyája felé. Mami sokmindent mesélt a vonat úton. Pl. hogy Anya amikor kicsi volt miket játszott, mi volt a kedvenc étele, és milyen vicces dolgok történtek vele. Meg hogy hogyan ismerkedett meg Apával, és milyen volt amikor szerelmes volt. Végül már szedelőcködni kellett, mivel befutottak az állomásra. Ott aztán Papi várta őket lovas kocsival. Pajkos nyerített egyet, így köszöntve a gyerekeket.  A múltkori havas tájhoz képest most egészen más látvány tárult a szemük elé. Kezdett zöldülni a fű, a fák is rügyeztek, még mókusokat is láttak az erdőszéli fákon szaladgálni. Amikor megérkeztek, Bojti kutyus szaladt üdvözölni őket, de aztán sietett is vissza a házába, a kiskutyusaihoz. A gyerekek mentek utána, és Bojti megengedte, hogy megsimogassák őket. A kis kutyusok nagyon cukik voltak. Rövid remegő lábakkal cipelték a pocakjukat. Kicsit nyüszítettek, de volt amelyik már ugatott is apró vékonyka hangján. Lili, Lali, és Zsuzsi, amikor csak tehették mentek a kiskutyusokhoz.

-Papi! A kisbárányok hol vannak? - kérdezte Lili. Papi mutatta nekik a birka ólban a két kis báránykát.

-Hát bizony megnőttek mióta itt voltatok! Már nem kell cumis üvegből etetni őket. Tudnak legelni ők is mint a nagyok. Miután átöltöztek, Lili, Lali és Zsuzsi végig látogatták az összes állatot. -Készítsünk nekik ünnepi ennivalót! - mondta Lali. És nekiláttak. Először Bojti kutyust lepték meg. Mami megengedte, hogy a maradék rizsre üssenek egy egy tojást, és egy méretes csonttal díszítették Bojti tálkáját. A kutyus nagyon örült a finom ebédnek. Így lesz finom tejecske a kiskutyusoknak is belőle. A következő ünnepi menü a nyusziknak készült. Először is hoztak nekik lucerna szénát, mellé a kis vályúcskájukba szeleteltek répát, krumplit, és szedtek egy nagy csokor zöld füvet. A nyuszik oda baktattak a vályúhoz, és nagy örömmel láttak neki a színes finomságoknak. Csak úgy mozgott a kis orrocskájuk és bajuszkájuk evés közben. A gyerekek boldogan nézték az elégedetten eszegető nyuszikat. Lali nyolc nyuszit számolt össze.

-Most ki legyen a következő? - kérdezte.

-Pajkost is etessük meg! - mondta Zsuzsi. Pajkosnak Lili egy nagy marék szénát vitt, Lali egy szépen megtisztított takarmány répát, Zsuzsi pedig egy cső kukoricát. A lovacska hálásan köszönte a finomságokat, és hagyta, hogy a gyerekek megsimogassák. Majd hangos röcsögtetéssel neki látott a  kukoricának. Papi hozott tiszta vizet a pacinak.

-Ha Pajkos jól lakott, utána meglovagolhatjátok majd. - mondta Papi a gyerekeknek.

-Juhéjj! - kiáltották Liliék! -De jó lesz! Bár a gyerekek nagyon izgultak, de bátran várták hogy Papi felültesse őket a paci hátára. Először is kapott Pajkos a nyakába egy hosszú kötelet, majd Papi a hátsó füves udvarra vezette.

-Na ki a legbátrabb?

-Én! - jelentkezett Lili.

-Még nincsen lovagló nyergünk, ezért szőrén fogjátok megülni a lovacskát. - és Papi feltette Lilit a ló hátára. -Kapaszkodj a sörényébe! A térdedet szorítsd a hátához! Mehetünk?

-Igen! - mondta Lili kicsit megilletődötten.

-Na Pajkos indulás! - És Pajkos szépen lassan elindult Lilivel a hátán! Tettek nehány kört, aztán Zsuzsi következett, majd Lali lépett oda Papihoz kicsit remegő lábakkal.

-Ne félj Lali! Pajkos meg én is nagyon vigyázunk rád!

Lalinak nagyon furcsa volt érezni, ahogy a lovacska lépésekor hullámzott alatta a ló háta. De végül ő is bátran megülte szőrén a lovat. Papi megdicsérte őket, és megbeszélték, hogy másnap is lovagolnak majd.

A gyerekek lelkendezve mesélték Maminak, hogy miket csináltak az udvarban, és hogy milyen jó hogy itt lehetnek. Mami nagyon finom vacsorát készített, aztán a három gyerek az ágyban még duruzsolt kicsit, megbeszélték, hogy alig várják a holnapot, kuncogtak is a paplan alatt, de végül elnyomta őket az álom.