A vén diófa 17. meséje - Eszti-mami meséje

A vén diófa 17. meséje - Eszti-mami meséje.

Másnap reggel a cicák ébresztették a vén diófát, és a kis csemetét. Ugyanis, a fák törzsei nagyon jó kaparó-fának minősültek. A cica mama a nagy diófára tette fel a két mancsát, majd bele mélyesztette a karmait a fa törzsébe, és így nyújtózkodva szántotta, dagasztotta, csíkokat húzva a vén diófa törzsén.

- Hát hogy meséljek így, ha valaki folyton csiklandoz? - panaszkodott a nagy fa.

- De mesélj légyszi! Mi lett otthon Gyurikával? - hajtogatta a kis fa. A vén diófa ágainál fészkelő fekete rigó is kérdőn nézett az öreg mese mondóra. Eközben, a mamájuktól eltanult módszert követve a kis cicák is nekiláttak a kis fa törzsén, a reggeli nyújtózásnak, dagasztásnak az éles karmaikkal. A kis csemete fiatal törzsén szép kis csíkok rajzolódtak a cica torna nyomán.

- Juj! Ez nagyon csikis! - kuncogott a csemete! - Így nem lehet mesét hallgatni! - panaszkodott most már ő is nevetgélve. Miután a cica mama és a kis cicák is kitornázták magukat, szépen elsétáltak a pad alá. Úgy döntöttek, hogy ők is meghallgatják a mesét, szopizás közben.

- Szóval az úgy volt, hogy az iskola második napján Juci, és Gyurika érkezett elsőnek az iskolába. Ide telepedtek a padra beszélgetés közben.

- Kérsz egy almát? - kérdezte Jucit Gyurika. - Ma kettőt kaptam. - tette hozzá, és benyúlt a tarisznyájába a két piros almáért.

- Köszi! - harapott a ropogós gyümölcsbe a nagy lány. - Lett tarisznyád? - kérdezte a kis fiút.

- Lett. - mondta félig örömmel félig szomorúan Gyurika.

- Na mi volt? Mesélj már! - kérlelte Juci.

- Tegnap amikor haza mentünk, nagyon izgultam, hogy hogy mondjam el a büntetéseket a szüleimnek. Először nem akartam bevallani, csak a jó dolgokat. Mikor hazaértem, láttam, hogy anyukám kenyeret dagaszt. Így, látva, hogy könyékig benne van a tésztában, gondoltam biztosan nem fog utánam szaladni. Ezért aztán mindent gyorsan bevallottam neki. Amikor azt kérdezte, hogy na milyen volt kisfiam az iskola első napja, akkor mindent elmondtam. Az úgy volt, hogy először is elkéstem, és felmásztam a diófa tetejére, a mókusok után, de Kázmér tanító bácsi lementett onnan, aztán a legutolsó padba ültettek, aminek nem tudom miért, de szamár pad a neve, pedig én nem is vagyok szamár, és aztán amikor az ÁBC- t tanultuk, én véletlenül beleharaptam a krumpliba, és ettől aztán nem tudtam felelni a tanító néninek, pedig tudtam a választ, de akkor meg kikellett mennem a sarokba, egészen óra végéig, aztán lett egy nagy lány barátom, ő Juci, és negyedikes, meg matek órán kaptam egy piros pontot, és mi találtuk a legnagyobb fát gyík üldözés közben, és kaptunk még egy piros pontot, meg egy zacskó diót. - és a beszámoló végén Gyurika oda nyújtotta a diós zacskót anyukája elé. -  Sajnos már csak három szem dió maradt benne. Ugyanis hazafelé az úton a többi megtörődött, és beszélgetés közben, valahogy elfogyott.  - tette még hozzá Gyurika.

- És mit szólt anyukád? - kérdezte Juci.

- Hát anyukám először sokáig nézett rám, mintha nem értett volna semmit, aztán felkacagott. És azt mondta: - Na gyere ide te diófa betyár! - és a tésztás kezével körbe simogatta az arcomat, de nyomott egy barackot is a fejemre. - Hát hogy fogjuk ezt elmesélni édesapádnak? - és tovább dagasztotta a tésztát elgondolkodva.

- Na és mit szólt apukád? - izgult Juci.

- Nem tudom, én már aludtam mikor hazaért. De reggel ő ébresztett. Ezt a két piros almát a két piros pontért adta, és a fáramászás, meg sarokban állás miatt pedig most nem kapok háti iskola táskát, csak ezt a tarisznyát. Ez egy régi terítőből van. - simogatta Gyurika a tarisznyát. - Örültem volna egy új iskola táskának, de ezt meg annyira szeretem, mert csak is nekem varrta az anyukám. - mondta szeretettel a kis fiú.

- Nagyon szép! - simította meg Juci is a tarisznyát. Közben észre sem vették, de megérkezett a többi diák is. Matild tanító néni kiállt az ajtóba, és megrázta a csengettyűjét, jelezve, hogy kezdődik a tanítás.

- Na menjünk! - mondta Juci. - Ma ne csinálj semmi galibát! - figyelmeztette még nevetve Gyurikát a nagy lány.

- És nem csinált semmi galibát? Mi történt az nap? Ugye nem mászott fel újra rád? És ugye nem kapott büntetést? - kérdezgette kíváncsian a kis csemete a vén diófát?

- Erről majd holnap mesélek. - mondta mosolyogva az öreg fa. Ezt hallva a cica mama is felkerekedett, és elhívta kicsinyeit az esti szállás helyükre. Mintha csak azt mondta volna

- Gyertek, itt ma már nem lesz mese. Majd holnap újra jövünk. A góré alatti alvós kuckójukban körbe ölelte kis cicáit, és így szundikáltak reggelig.