A vén diófa 19. meséje

A vén diófa 19. meséje.

Másnap a kis csemete félve nézett szét az ágai között, hogy nincs-e ott valamilyen csapdába esett cica. Megnyugodott, amikor azt látta, hogy minden rendben. A cica család minden tagja a mezőn bogarászott, vadászott, a magas fűben. Hol eltűntek, hol előbukkantak itt ott a virágok, kórók, megnyúlt fűszálak között. A kis cicák nagyon élvezték ezt a kirándulást. Százféle rovar, bogár, és szöcske ugrott, pattant, vagy repült el előlük. Eközben rigó mama gondoskodó mozdulatokkal forgatta kis tojásait, és néha belehallgatott a fészekbe, hogy kezdenek-e már beszélgetni a picinyei odabent. Lassan lassan itt lesz az ideje, hogy kibújjanak a kis fiókák a tojásokból. De mielőtt kibújnak, ők már halkan csipogva beszélgetnek egymással. Aztán pedig amikor lekerül a tojáshéj, újra megkezdődik egy óriási, nagy hangzavarral járó etetési program. A kis csemete törte meg a csendet.

- Szeretem amikor nyár van. És szeretem a meséidet vén diófa!   

- nézett fel a kis fa, a nagyra. A vén diófa elérzékenyülve tekintett le a kis csemetére!

- Boldog vagyok, hogy itt vagy velem! És boldog vagyok, hogy mesélhetek neked! Egyszer majd te adod tovább ezeket a kis történeteket, a te kis csemetédnek! - mondta kedvesen az öreg diófa a kicsinek.

- Szerintem én soha nem fogok megnőni, úgy hogy neked kell mindig mesélned nekem! - mondta huncutul a kis csemete.

- Na jó! - adta be a derekát az öreg. - Visszatérve Gyuri tanító bácsira, azt ígérte, hogy bemutat nekem valakit. Másnap úgy is volt. Most nem egyedül jött a motorjával, hanem ült mögötte valaki. Mikor levették a sisakot, kézen fogva húzott oda egy gyönyörű vörös hajú fiatal nőt.

- Nézd! - mondta a nőnek. - Milyen csodás a mi diófánk! Hűségesen várt minket. És van rajta egy titkos írás, erről csak én tudtam, és ez a vén diófa. De most neked is megmutatom! Gyere! - nézett szeretettel a nőre, és mindketten felmásztak arra a helyre, ahova régen Gyurika menekült a problémák elől.

- Ez egyszerűen fantasztikus! Soha nem mertem ide felmászni. Ezért mindig felnéztem rád a bátorságod miatt,de mindig nagyon aggódtam, amikor itt láttalak! - mondta most már a csodás látványtól elolvadva a nő.

- Aztán meglátott, egy az évek folyamán már kissé eldeformálódott vésetet azon az ágamon, amibe mindig kapaszkodott erősen Gyurika. - mesélte tovább a nagy fa.

- De mi volt az? - kíváncsiskodott a csemete.

- Még most is látszik, bár ahogy növekedtem, egyre nehezebb kiolvasni. Nézd! - mutatta a vén diófa a titkos rajzot. Egy szívben két név kezdő betűje volt látható. J. és Gy. Amikor ezt a nő meglátta, teljesen elpirult. És ez még nem volt elég, Gyuri tovább folytatta. Ez a hűséges vén diófa a tanú arra, hogy már kis koromban is csak téged szerettelek. Akkor még te vigyáztál rám. Azóta már felnőttünk, és továbbra is nagyon szeretlek! Innentől én szeretnék vigyázni rád! - mondta Gyuri a lánynak. Aztán elővett a zsebéből két karikát, és a fa tetején, a szép nőre nézett. - Juci! Leszel a feleségem? - és ettől a kérdéstől, még ő is elpirult.

- Itt már nagyon izgultam, - mondta a vén diófa, - hogy nehogy leessenek, mert éreztem, hogy alig bírnak kapaszkodni.

- És mit mondott Juci? Ugye hozzá ment feleségül? - izgult most a kicsi is.

- Bizony, hogy hozzá ment, méghozzá itt tartották meg a lakodalmat az udvaron. Egy nagy sátorban. Azóta tudom, hogy nem csak a tücskök tudnak muzsikálni, hanem az emberek is.

- Akkor Gyuri lett a tanító bácsi, és Juci a tanító néni? - kérdezte a csemete.

- Bizony! - felelte a vén diófa. Közben ekkor futott be a cica család, és mintha a mesét várnák, behelyezkedtek a pad alá.

 - Na erről most jól lemaradtatok! - gondolta a rigó mama kicsit kárörvendően. - Így jár aki elvadássza az időt. - tette még hozzá gondolatban. De aztán gyorsan bekukucskált a fészekbe, mert hallott egy kis kopogást és reccsenést. - Juj! én meg itt lemaradok az első fiókám születéséről miattatok! - nézett kicsit rosszallóan a cicákra. A cicák látva, hogy ma tényleg lemaradtak a meséről, elkullogtak haza. Megfogadták, hogy holnap biztosan nem fogják elmulasztani a vén diófa újabb történetét.