A vén diófa befejező meséje - Eszti-mami meséje

A vén diófa befejező meséje - Eszti-mami meséje.

Másnap reggel nem mindennapi látványra ébredt a vén diófa, és a csemete. Bár nyár vége volt, de mégis az udvar olyan volt, mintha behavazott volna. De nem az időjárás tréfálta meg az ott élőket.

- Itt meg mi történt? - nézett szét a nagy fa.

- Hát Csuti kihúzott egy tollpárnát, és aztán ez lett belőle. - mutatott sokat mondóan egyik ágával, a tollpihével betakart udvar felé a kicsi. Persze Csutinak már hűlt helye volt eddigre.

Amikor Mátyás gazda, és a felesége felébredt, csak álltak értetlenül az ajtóban, és nézték a fehér udvart. Márta nagyi  ekkor lépett ki a kávéjával.

- Csuti! - kiáltotta. - gyere elő te rosszcsont! Csuti úgy jött elő, mint akit szintén meglepett a látvány. De boldogan szaladt gazdijához. - Elintéztem! Mindent elintéztem! Puha az egész udvar, és a macska meg fenn van a fán, elég lesz, ha csak engem simogatsz! - nézett gazdijára a kis kutya hűségesen, és boldogan.

- Mit csináltál? Hogy néz ki itt minden? - dorgálta az ebet nagyi. - A kutyus ezt a hangot nem szerette. Itt érezte, hogy most valamit nem jól csinált. - sajnálom, hogy nem vigyáztam rád itt a küszöbön, de dolgom volt. - nézett bocsánatkérően Csuti, nagyira. Eddigre már a gyerekek is felbukkantak,és nem tudtak ellenállni a tollal beterített udvarnak. Nyomban futkározni kezdtek benne, keresztül kasul. Ezt már Csuti sem hagyhatta ki. A tollak csak úgy repültek, szálltak a  futás szelében. Most már az egész család kacagott a látványtól. Végül aztán mire mindet összeszedték, jól elfáradtak.

Persze a gyerekeknek továbbra is  az udvart kellett felfedezni, mert hátha tartogat még valamilyen meglepetést. Hosszas kutakodást követően találtak is két botot az egyik fészerben.

- Nézd nagyi! Mi ez?! - futottak elő vele Reniék. - Valami van ráírva. És valóban, a hosszú fa oldalába egy név volt vésve: PANKA.

- Na gyerekek, ez egy gólyaláb! Valószínűleg egy kislányé volt, akit Pankának hívnak. Majd megmutatom, hogyan kell használni!

- mondta Mátyás apuka.

- Jó! - felelték a gyerekek, és már futottak is vissza, hátha találnak még valamilyen eldugott kincset a kamrában. Ekkor Levike felfordított egy ládát, és alatta egy poros üveget találtak. Reni letörölte a port, és így meglátszott, hogy van benne egy összesodort papír.

- Apa! Anya! Nagyi! Nézzétek! Titkos üzenet! - rohantak elő a gyerekek a palackkal. Pontosan eddigre Matyi lehozta a kis cicát a fáról, már másodszor.

- De most már ne menj fel többet! - tette le szeretettel a gazda  a kis macskát a földre. - Nem vagyok én hegymászó! - mondta, amikor feltűntek a gyerekek.

- Képzeljétek mit láttam fenn a fán! Valaki nagyon régen egy szívet vésett a vén diófa ágába. Ha jól láttam, egy nagy J + Gy betű volt bele vésve. Nem tudom kik lehettek, de kiderült, hogy nem én voltam először a fa tetejében. - tette még hozzá nevetve.

- Na lássuk ti mit találtatok! - és nehezen, de sikerült letekernie az üvegre szorult kupakot. Majd előkerült a papír is az üzenettel. Anna kezdte olvasni.

                       KEDVES VALAKIK!

SAJNOS NEKÜNK, MOST EL KELL HAGYNUNK EZT A KEDVES ISKOLÁT, AZ UDVART, ÉS A VÉN DIÓFÁT. MI ITT NAGYON BOLDOGOK VOLTUNK, SOKAT TANULTUNK, JÁTSZOTTUNK. KÍVÁNJUK HOGY TI IS ÉREZZÉTEK  NAGYON JÓL MAGATOKAT!

VIGYÁZZATOK A KEDVES VÉN DIÓFÁNKRA, ÉS FRICIRE, A VERÉBRE AKIT MEGMENTETTÜNK, DE KIDERÜLT RÓLA HOGY NEM IS FIÚ HANEM LÁNY. AZ OSZTÁLYBAN GONDOZTUK,ETETTÜK, DE MÁR SZABADON ENGEDTÜK MERT UDVAROLNI KEZDETT NEKI EGY VERÉB FIÚ, AKIVEL SOK FIÓKÁT NEVELGETTEK.

UI: ITT HAGYOM A LEGKEDVESEBB GÓLYALÁB JÁTÉKOMAT, REMÉLEM  VALAKI SZERETNI FOGJA UGYANÚGY, MINT ÉN.

PANKA

JUCI TANÍTÓ NÉNI
GYURI TANÍTÓ BÁCSI ÉS A GYEREKEK

- Gyerekek! Ez nagyon aranyos! Micsoda élet folyt itt! Erről csak ez a kedves vén diófa tudna mesélni! - mondta meghatottan Anna, a gyerekek anyukája. - Ezektől a történetektől, most még értékesebb ez a hely nekem. - tette még hozzá.

- Ezt a levelet pedig keretbe tesszük, és kifüggesztjük az ebédlőbe! - mondta Márta nagyi.

- Vigyázni fogunk a vén diófára, és erre a kedves csemetére is!    

- ígérték meg így utólag is Márta nagyi, Mátyás, Anna, és a gyerekek. Majd bementek a levéllel. A két diófa még sokáig nem tudott megszólalni. Végül a csemete öreg barátja törte meg a csendet.

- Hát látod kis csemetém? Ilyen, amikor részese vagy egy kedves család életének. Most már együtt éljük meg ezeket a kalandokat!

- Látom! Ez nagyon jó. De a legjobb, hogy te vagy nekem! - nézett fel a vén diófára a kis csemete. Az öreg, párás szemmel tekintett le a kicsire.

- Bizony, ezt én is így érzem! És nem is lehet már minket elválasztani egymástól, mert a gyökereimmel erősen foglak téged! - kacsintott a kis diófára a nagy. A kicsi még akart valamit mondani, de már az álmok országában ringatóztak az ágai. Végül, az éjszaka borította be a két elválaszthatatlan jó barátot  puha pára paplanával, hogy az álmuk békés, és pihentető legyen.