A vén diófa újabb meséi 5. rész - Eszti-mami meséi

A vén diófa újabb meséi 5. rész - Eszti-mami meséi.

  Másnap reggel, az eső frissítő cseppjei ébresztették a vén diófát, és a csemetét. A táj már nagyon szomjas volt, a tikkasztó meleg napok után. A kis fa vidáman fürdőzött, minden ágát és levelét az égi zuhany alá tartva.

A vén diófa is élvezte ezt a felfrissülést. A levelekről az eső lemosta a port, a szomjas mező és rét új erőre kapott. A lelankadt növények élettel teltek meg, az elhajlott szárak a nedvesség hatására kiegyenesedtek, és az egész táj ünneplőbe öltözött, szemet gyönyörködtető képet mutatva a látogatóknak. Majd a nap sugarai, és a szellő szárazra törölgette a vizesen maradt részeket, utat nyitva ezzel a nappali nyüzsgő életnek.

- Ez nagyon jól esett! - mondta vidáman a kis fa. Közben a lehullott levelek alól előmerészkedtek az eső elől menedéket kereső bogarak rovarok, és előlebegtek a pillangók is, majd ide oda libbenve röppenve, minden virágot meglátogattak.

- Ez bizony nagyon jó volt! - állapította meg a vén diófa is.

- Mesélsz tovább? - érdeklődött a kicsi. - Miért volt szomorú a kis madár?

- Az úgy volt, - kezdett bele az öreg - hogy napról napra kivitték Fricit az udvarra, jobban mondva ide az ágamra. A gyerekek élvezték a kinti tanórákat, és eleinte Frici is. Ami miatt szomorú lett a kis veréb, az az volt, hogy megjelent tisztes távolságban egy másik kis madár, méghozzá egy fiú madárka, és udvarolni kezdett Fricinek. Frici boldogan ugrándozott a ketrecben, de amikor bevitték az osztály terembe délután, újra szomorú lett. Hiába nyitották ki a kalitka ajtaját, Frici nem repült ki, sőt, már nem is nagyon evett.

- Mi lehet vele? - tanakodtak a gyerekek. Csak az udvaron kelt életre a kis madár, amikor újra itt volt az ágamon. Aztán Panka észre vette a másik madárkát.

 - Nézzétek! - mondta. És a gyerekek látták a fiú verebet, amint óvatosan közelebb és közelebb repült Fricihez. Végül, a kalitkára szállt, és ott udvarolt a kis madárnak.

- Gyerekek! - mondta Juci tanító néni suttogva. - Elérkezett az ideje, hogy elengedjük Fricit. Panka! Te fogod kinyitni a kalitkát, de előbb mi hátrébb vonulunk a többiekkel, nehogy elijesszük a másikat. - és így is tettek. Panka kinyitotta a kalitkát óvatos, lassú mozdulatokkal, majd leguggolt ide a törzsem mellé. A veréb kislány először még bent kuksolt. Az udvarlója oda oda reppent a kalitkára, majd elreppent, hívva a párját. Majd újra a kalitkára, és el onnan. Frici, a kislány madár végül neki rugaszkodott, és a társa után repült. A gyerekek hosszan néztek utána.

- De szépen repül! És milyen jó hogy társra talált! De jó hogy végre boldog! - mondták a gyerekek szomorúan.

- És aztán már nem is látták többé? - kérdezte a kis diófa.

- Bizony sokáig nem látták. Minden reggel keresték a szemükkel a gyerekek háztetőn, fán, bokron, hátha meglátják valahol. De sehol nem találták. Azért a kinti ablak párkányba tettek neki kölest, hátha vissza jön még. Aztán kicsit meg is feledkeztek róla. Hanem egyik olvasás óra alatt halk kocogtatást hallottak az ablak felől. A gyerekek kinéztek a nyitott ablakon és Frici volt az. Először az ablak mögötti beszorult kiszáradt pók tetemet próbálta kicsípni, de mikor az nem sikerült, a kölest törögette. Majd berepült a terembe, tett egy kört, és tovább állt. Innentől mindennap jött látogatóba. A gyerekek nagyon boldogok voltak.

- Hát nem felejtett el bennünket! - sóhajtották. Végül azt is kilesték, hogy melyik bokorban tűnik el napról napra a szemük elől. A párja is mindig ott volt a közelében. Végül felfedezték az eldugott kis fészküket is, ahonnan hallották a fiókák csipogását.

 - Szóval anyuka lett a mi kis madarunk! - állapították meg büszkén a gyerekek. A osztály még sokáig figyelte őket, és még fogalmazást is írtak a madármentésről, Frici gondozásáról, és a szabadon bocsátásáról. - fejezte be a meséjét ásítva a vén diófa. Most a kis diófa is ásított egy nagyot.

 - Számolunk csillagokat? - kérdezte álmosan. Azonban ezen az estén nem lehetett csillagokat számolni, mert az ég felhős volt. A hold fénye ki-ki leskelődött az égi függöny mögül. De nem sokáig, mert hamarosan teljesen betakarták a felhők, lekapcsolva derengő fényét, jó éjszakát kívánva mindenkinek.