A vén diófa újabb meséi 8. rész

A vén diófa újabb meséi 8. rész.

Másnap reggel a kis diófa izgatottan leste öreg barátját, hogy felébredt e már. Ma, a vén diófa nem aludt sokáig. Túlságosan felkavarták a tegnapi események.

- Szerinted az őzikének nem lett semmi baja? - kérdezte a kicsi a nagytól.

- Nagyon szépen futott el, szerintem csak apró horzsolások lehetnek a lábán, az pedig gyorsan meggyógyul. - nyugtatta a vén diófa a kicsit. Viszont a pele család nem volt nyugodt. Amikor tegnap megjelent egy kis ugató kutya, a pelék innentől már nem érezték biztonságban magukat. Így, akár vissza jön a kis puli akár nem, mindenképpen más helyet kerestek maguknak. A cicáktól való félelmükről nem is beszélve. A kis diófa szomorúan integetett az egyik ágán lévő levéllel a pelék után. Boldog volt, hogy nála laktak egy ideig, és bár sajnálja hogy elmentek, annak nagyon örült, hogy nem lett semmi bajuk. Sem a cicáknak, sem a kutyusnak nem sikerült bántani őket. A vén diófa most a csemetéhez fordulva így szólt:

- Azt tudtad, hogy a legmagasabb ágam tetején éjszakázott valaki? - kérdezte a kis fát.

- Nem! Ki volt az? - nézett fel a csemete a véndiófa legmagasabb ágára. És ekkor látta meg az egyik cicát fenn.

- De mit csinál ott? A kilátás tetszik neki? - tudakolta a csemete.

- Az úgy volt, hogy éjszaka ez a cica üldözőbe vette az egyik  pelét. Egészen a legmagasabb pontig követte a kis zsonglőrt, de ő, kitérve a cica elől, ügyesen le tudott szaladni, a cica viszont már nem. Szóval ezért éjszakázott idefent, és nagyon úgy tűnik, hogy most nem tud onnan lejönni.

Ekkor megint autó hangját hallották, de nem is egyét, hanem több is érkezett.

- Vissza jöttek! - mondta lelkesen a kis diófa. És öreg barátjával együtt feszülten figyelte, mi fog történni. A tegnapi autóból kiszállt a már ismerős öt személy. Márti nagyi, a fia Mátyás, Mátyás felesége Anna, a lányuk Renike, és a kis fiuk Levente. Mátyás a munkásoknak megmutatta, hogy mit hova pakoljanak. Átalakították az iskolát, hogy újra lakni lehessen benne. A régi istálló, amiben a tanár házaspárok laktak, most Márti nagyi lakosztálya lett. Mindent szépen elrendeztek, majd mikor a munkások elmentek, mind az öten a vén diófa árnyékában ültek le a padra.

- Hát haza jöttünk! - mondta Márti nagyi. Meglátjátok jó lesz itt nekünk. A gyerekek izgatottan kutatták át az egész udvart, futottak és bújócskáztak benne. Egyszer csak nyávogást hallottak a fa tetejéről.

- Nahát! - nézett fel csodálkozva nagyi. - Hát te meg hogy kerültél fel oda. - Nézd már Matyi! Cica a fa tetején! Nem tud lejönni. Matyi felmászott a fára, és óvatosan levette a félős kis cicát. A cica nem ellenkezett. Engedelmesen bújt meg a gazda hatalmas tenyerében. Mikor leértek, Márti nagyi ölébe tette a reszkető kis cicát, aki hamarosan a sok simogatásért cserébe, erős dorombolásba kezdett. A gyerekek hoztak neki tejet, amitől a cicának még jobb kedve támadt.

- Én el sem megyek innen, határozta el gondolatban a kis macska. A vén diófa, és a csemete boldogan szemlélte ezt a kedves jelenetet. Ami nem tartott sokáig, mert a kis puli mikor meglátta a cicát, először is nagyon mérges lett, aztán mikor észre vette, hogy Márti nagyi, meg a gyerekek is ezt az idegen nyávogóst simogatják, még féltékeny is lett. Hangos ugatással próbálta elűzni a cicát, amitől a cica hátán felállt a szőr, és éles karmai is elővillantak puha pamukjából. Nagyi most felemelte a kis macskát, és megdorgálta a mérgelődő kutyust.

- Csuti! Ez a cica mától a mi barátunk! Ide tartozik! Nem szabad bántanunk. - mondta neki kedvesen.

- Jó-jó de inkább engem szeressetek! - gondolta magában a kis fekete puli. - Én is kérek simogatást! - nézett fel farkcsóválva idős gazdijára a kutyus. És nagyi, kezében a támadásra kész cicával, megsimogatta hűséges négylábú társát.

- Így! - mondta Márta nagyi. - és szép lassan, de össze szokott a nyávogós az ugatóssal.

- Milyen gyorsan eltelt ez a nap! - állapította meg Anna, a gyerekek anyukája. Szinte még be sem költöztünk, de már őzikét is, meg cicát is mentettünk! Mi lesz még itt?! - tette hozzá vidáman.

- Kalandosnak ígérkezik! - mondta Mátyás. - De most már ideje aludni térni! - állapította meg az esti sötétedésben.

- Ez azt jelenti, hogy itt maradnak? Itt fognak lakni? - kérdezte öreg barátját a csemete.

- Bizony! - kacsintott a vén diófa a kicsire. - Hallottad! Kalandos lesz! De most már aludj te is! - simította meg egyik ágával a csemetét.

- jó éjszakát! - csukta be szemét álmosan a kis fa.