Az öreg vízimalom titka 2. rész

Az öreg vízimalom titka 2. rész.

Addig ballagtak meneteltek Regő, meg a loncsos kutyus, amíg elérték a szomszéd falut. Nézte a legény, hogy hova lehetne elszegődni, mire rátalált a pékmester házára. Olyan finom illatok lengték be a környéket, hogy rögtön megéheztek. A ház előtt egy kidőlt farönkön elfogyasztották az utolsó megmaradt falatokat. Regő a kenyeret a szalonnával, loncsos kutyus pedig megkapta a szalonna bőrt. Így állítottak be a pékmester házába. A pék talpig fehérben, a fején félre csapott fehér sipkával fogadta a vándort.

- Mester uram! Munkát keresnék! Föl tud e fogadni? - kérdezte Regő a péket. A pékmester végig mérte a legényt, majd így szólt.

- Éppen volna szükségem inasra, de ne számíts nagy fizetségre! Ételt italt, szállást kapsz, és ha jól dolgozol a végén egy kis fizetséget.

- Megegyeztünk! Áll az alku! - csapta bele tenyerét a vándor a pékmester kezébe. Kapott szállást Regő most egy még jobb illatú lóistállóba. Az egyik hátsó sarokban a szalmával kitömött matrac mellett kis asztalkája is volt ládából. Rajta a szokásos gyertyával. Itt is nekiállt a levél írásnak.

KEDVES ÉDESANYÁM!
NE AGGÓDJON ÉRTEM! JÓ SOROM VAN.
KITANULTAM A KOVÁCSMESTERSÉGET, MOST A PÉKMESTERNÉL VAGYOK INAS. MIHELYT ÚGY FORDUL A SORSOM, MAGÁÉRT KÜLDETEK, ÉS ÚJRA EGYÜTT LEHETÜNK. ADDIG IS CSÓKOLTATOM!
REGŐ

Hanem innentől Regő barátunk nem sokat nyomta az ágyat éjszaka, mert a pékek bizony éjszaka dolgoznak. Kapott fehér kötényt az inas, és neki is láthatott a munkának.

- Látom jó erőben vagy! Nézett Regőre a pék. Hord be ezeket a lisztes zsákokat a helységbe. - mutatott az 50 kg-os zsákokra a mester.  A munkálatokba a pékmester fia lánya felesége is részt vettek. A kenyér sütés délután kezdődött. Melegítették a vizet, és elő készítették a kovászt. Majd neki fogtak a kenyér dagasztásának. Ekkor Regő begyújtott a kemencébe. Azonban ehhez először venyigét, fát kellett behordani. A pékmester felesége dagasztotta a tésztát a fateknőben, majd kelni hagyták. Ezalatt Loncsos, mert hogy mindenki így hívta a Regőhöz csapódott kutyust, nos mindig ott okvetetlenkedett az emberek lába alatt.

- Na gyere Loncsos! - hívta a pékmester a kutyust. - Elkísérsz engem a malomba! Muszáj megőröltetni a búzát, hogy legyen lisztünk. Legalább vigyázol rám a hosszú úton, aztán addig sem lábatlankodsz itt! Csak ne lenne olyan messze az a száraz malom! - tette még hozzá, aztán csettintett a lovaknak a mester, hogy indulás. Loncsos neki szaladt, és engedelmesen felugrott a lovas kocsira a pék mellé. A pékmester intett az ostorral az otthon maradottaknak, aztán elnyelte távolodó alakját a kanyargó út.

- Milyen messze van az a malom? - kérdezte az inas a pék fiát.

- Három napi járásra. - válaszolt a fiú. - Bizony akkor volt jó mikor még működött az erdei vízimalom. Az közelebb volt. És milyen jó lisztet őrölt! - sóhajtott nagyot a fiú. Regő, a vándor legény már másodszor hallott a vízimalomról. Jól megjegyezte a hallottakat, de tovább dolgozott. Így aztán hamarosan kitanulta a pékmesterség minden fortéját. Tudta, hogy milyen lisztből lehet finom kenyeret, perecet, kiflit, zsemlét sütni. Meg is kapta a fizetségét a legény,miután kitelt az ideje.

- Na gyere Loncsos! Megint tovább kell indulnunk! - mondta Regő a kutyusnak. Az úti tarisznyába került a fizetségen kívül még egy vekni kenyér, néhány zsemle, kifli, és egy perec is. Na meg a tudás, amit Regő eltanult a pékmestertől. Bandukoltak tovább, már az erdő legközepén jártak, mire rájuk esteledett. Egy kidőlt fa keresztezte az útjukat. A fa törzse még nem szakadt el a faderéktól, erősen tartva azt, de a csúcsa a földön támaszkodott. Így mintha csak egy sátor lenne az éjszakai vándor számára. Regő megállt, és hosszan tanulmányozta a helyet.

- Itt fogunk megszállni éjszakára! - mondta végül a legény a kutyusnak. A kutyus farkcsóválva helyeselte, bármit is mondjon a gazdija. Regő hordott zöld gallyakat, leveleket a kidőlt fa lomb sátora alá. Miután jól elrendezte, oda kuporodott Loncsossal együtt. Megvacsoráztak, és nézték a csillagos eget.

- Vajon találunk-e errefelé még valamilyen munkát? - nézett Loncsosra a legény. A kutyus közelebb húzódott.

- Szereted ha simogatlak igaz-e? - vakargatta hűséges társát Regő. Na majd téged is megírlak édesanyámnak, csak legyen újra egy jó helyünk!

Folyt.köv.