Az öreg vízimalom titka 5. rész

Az öreg vízimalom titka 5. rész.

A lázas munkában aztán megéhezett a legény is, meg a kutyus is. Regő kitalálta, hogy halat kellene fogni a patakból. De hogyan is tudna csak egyet is elkapni a kövek közötti, vízben úszkáló pikkelyesek közül? Regő gondolkodott, levette az ingét, a négy sarkát összekötötte, azt egy botra erősítette. 

- Na Loncsos! Most kiderül, hogy mekkora halászok vagyunk! - szólt oda a kutyusnak, aki feszülten figyelte Regőt a partról. Természetesen tisztes távolságból, nehogy megint véletlenül a friss vízbe essen. De most Regő nem tervezett ilyen turpisságot a kutyus ellen. Csendben figyelte a kiszemelt halat, amit aztán ügyesen meg is fogott az ingből készített halászhálóval. A nyárson sült finom ebéddel aztán mindketten jóllaktak. Kis pihenő után Regő újra nekifogott az udvar rendbetételének. A szétszóródott ágakat, fa darabokat összerendezgette.

 - Jó lesz majd belőle este tüzet rakni. - gondolta elégedetten a szép kis farakásra nézve. Ahogyan az egyik, félig a földbe süllyedt rönköt megmozgatta, és kiemelte, valami kisebb, bőrből készült tasakot látott a rönk alatti részen meglapulni.

- Ej, mi lehet ez? Tán csak nem pénz van benne, vagy valamilyen kincs? - kíváncsian nézett az erszénybe, de bizony abban semmiféle kincs nem volt. Csak egy kulcs. - Lehet, hogy ez a malom kulcsa? - örült meg a legény az elrejtett tarisznyában talált kissé már rozsdásodó fém darabnak. - Na, nézzük csak! És nagy léptekkel a malom bejárata felé vette az irányt. Beleillesztette a kulcsot, de semmi. Bizony ez a kulcs ezt az ajtót nem nyitotta.

- No, vakarta a fejét Regő. Túl hamar örültünk! - mondta Loncsosnak. De a kutyus ezt nem értette. Ő mindig örült, amikor a gazdája szólt hozzá. És soha nem volt olyan, hogy túl hamar lett volna az ő boldogsága. A kutyusok világában ennek nincs is értelme. Ő ha örül, akkor örül. Na, de Regő sem adta fel, szétnézett, és a ház végében most egy másik ajtót talált. Ez lehet a kamra ajtaja. Regő bele próbálta a rozsdás kulcsot, ami nehezen, de elfordult. És csodák csodájára a kamra ajtó csikorogva, nyikorogva kitárult.

 - Ó! Győzelem! - kiáltott fel Regő. - Ez kinyílt! - nézett boldogan Loncsosra. A nap sugarai, hosszú idő óta most előszőr hatoltak be a kamra mélyéig. Így szép lassan láthatóvá vált, hogy miket is rejt ez a helyiség. A pók nép, aki eddig vígan élte életét ebben az elzárt szobában, most ijedten menekült a biztonságot jelentő fali repedésekbe. Legelőször is a legénynek a pókok serény és szorgalmas munkájának eredményeivel kellett megküzdenie. Miután egy ággal maga előtt hadonászva levágta a csüngő, és mindent átszövő pókháló kötelékeket, most a vastag porréteggel kellett megbírkóznia. Ahogy az ág leveles végével megszabadította a portól a szobát, most látszott meg, hogy mit is rejtegetett eddig. Néhány szerszám a sarokban, a falon egy polc, azon egy-két edény, a másik  sarokban egy láda. A ládában üres lisztes zsákok, a régi idők finom liszt illatával. És egy zsákszerű anyagba varrt szalma.

- Loncsos! Tudod mit jelent ez? Hogy most már van fedél a fejünk felett, van ágyunk, és az edényekben pedig lehet ételt készíteni! Hogy nekünk micsoda úri dolgunk lett! És Regő felkapta a farkát csóváló kutyust, majd táncra perdült vele. Természetesen Loncsosnak, ez egy ugyanolyan nem várt esemény lett, mint amikor a gazdija a vízbe lökte.

- Azonnal tegyél le! - nézett nyüszítve Regőre az ijedt négylábú. - Én nem akarok táncolni! - és már ugrásra készen vizsgálta Loncsos a földet. Regő végül megszánta, és letette hűséges barátját a biztonságos talajra. Aztán nekilátott kitakarítani a kamrát, majd berendezte, és estére boldogan vették birtokba a kis lakást.

- Te Loncsos! Mégiscsak vannak titkai ennek az öreg vízimalomnak! De most az egyik titokra fény derült. Kíváncsi vagyok, lesz e még valami rejtély. De egy biztos! Holnap folytatjuk a rendbetételét! - ígérte meg a kutyusnak Regő. Majd mikorra az erdei bagoly kuvikolása is elhalványult, ők is nyugovóra tértek. Loncsos a küszöbön hajtotta fejét a lábára, Regő pedig a szalmazsákon nyújtóztatta ki fáradt tagjait.