Kép forrása: pinterest
Az oviban felejtett kisfiú (10.) - Eszti-mami meséje.
Az úgy volt, hogy tegnap délután megérkezett a családhoz Piri Mami. Hozott a nagy kosarában almát, házi tojást, házilag gyúrt tésztát, lekvárt, amit ő főzött még a nyáron. Volt még a kosarában néhány meglepetés is a gyerekeknek.
- De kár, hogy holnap még van iskola, óvoda…- sopánkodtak a gyerekek.
- Igen ám, de holnap reggel én viszlek el benneteket! - mondta mosolyogva Mami.
- Hurrá! Hurrá! - ugrándoztak a gyerekek.
- Mami mondanál mesét? - kérte Lili.
- Persze hogy mondok! - mondta mosolyogva Mami. Mire a mese végére értek, Anya kiálltott ki a konyhából.
- Gyerekek! Mami! Apa! Gyertek vacsorázni!
Evés közben megbeszélték a másnapi teendőket, hogy ki hova megy, mit fog intézni. Reggel aztán tényleg Mami vitte a gyerekeket óvodába, iskolába. Intézkedett még a városban, azután délután hazakísérte Lilit. Lili csak mesélt, mesélt, hogy mik történtek az iskolában.
Később aztán megjött Apa, és Anya is.Túl nagy volt a csend.
- Gyerekek minden rendben? - kérdezte Anya.
- Igen - kukkantott ki Lili.
- És Lali? - nézett szét Apa.
- Ő nincs még itthon…- mondta Lili.
- Hogy-hogy nincs itthon? - nézett döbbenten Anya Apára.
- Nem a Maminak kellett volna haza hozni?
- Maminak mennie kellett a vonattal - mondta Lili
- Nem úgy volt Anya, hogy te hozod haza? Mami legalább is azt hitte…
Egy perc alatt mindenki elsápadt.
- Futás Laliért! - kiáltotta Anya. - Mindjárt bezárják az ovit!
Eközben az óvodában minden úgy volt ahogy szokott…Egy darabig…Alvás után uzsonnáztak a gyerekek, aztán kimentek az udvarra játszani. Szép lassan jöttek a szülők a gyerekekért. Lali egyre több olyan játékkal tudott játszani, ami eddig foglalt volt. Nagyon élvezte…De aztán az utolsó kispajtása is haza ment. Az óvó nénik egymásra néztek, majd Lalira!
- Bori! Te menj haza, én maradok Lalival. Csak nem felejtik itt! Nevetett Sári óvó néni. Ezt most Lali is meghallotta. Most lett neki gyanús, hogy egyedül ő van az óvoda udvarán.
- Na gyere! Bemegyünk! - fogta meg a kezét a megszeppent kisfiúnak Sári néni.
- Engem most itt felejtettek? Mi lesz most velem Anya és Apa nélkül? Lili nélkül? - potyogtak Lali könnyei.
- Semmi baj! Biztosan jönni fognak érted! Tudod mit? Most egyedül csak veled fogok játszani! -simította meg a kisfiú kobakját Sári óvó néni.
Lali most rájött, hogy milyen királyi helyzetben van. Egyedül vele foglalkozott az óvó néni. Mesekönyvet néztek, főztek a kiskonyhában, együtt rendezkedtek a játékok között. Sőt még frizurát is csinált Lali fodrász Sári vendég hajából. Ekkor toppant be Apa és Anya levegő után kapkodva a csoportba.
- Elnézést Sárika! - lihegték.
- Semmi gond! Mi jól elvoltunk Lalival! Igaz? - nézett a kis fodrászra Sárika óvó néni.
-Igen! - mondta Lali.
Anya és Apa meglepődve néztek…egyrészt nem számítottak Sárika három copfból álló frizurájára, és arra sem, hogy Lali ilyen jó kedvűen fogadja őket.
Mindenesetre megnyugodtak, látva , hogy nem lett semmi baj. Hármasban sétáltak hazafelé.
- Képzeld Julcsi néni! Engem ott felejtettek az óvodában!
Julcsi néni nagyot nézett..
- De hát most itt vagy! - mosolyogta el magát - Egyszer engem is ott felejtettek ám! Majd elmesélem!- és nevetve csukta be a kaput a szomszéd néni.
- De hát Julcsi néni öreg! Ő nem is lehetett óvodás! - állapította meg Lali. - Ő mindig is így nézett ki!
- Tudod kisfiam, minden ember először megszületett, és baba volt, utána óvodás, aztán iskolás, majd felnőtt, és később lesz csak idős. - mesélte Apa.
- Lali ezen most nagyon elgondolkodott…egyszerűen nem tudta elképzelni Julcsi nénit babaként.
- Julcsi néninek óvodás korában is volt kendő a fején? És akkor is a kosarával ment oviba?
- Dehogy is! - legyintett apa nevetve! Majd hétvégén meglátogatjuk, viszünk neki virágot, biztosan elmeséli majd az ő történetét! Hátha lesznek fényképei is!
- Az jó lesz! - mondta vidáman Lali.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Eszti-mami amatőr meseíró
Üdv! Magamról: Már gyermekkoromban sokat meséltem a kisebb testvéreimnek, amit nagyon szívesen hallgattak.Majd a gyermekeimnek, és most a kis unokáimnak. Sokszor hallom, hogy " mami mesélj még"! Előfordult többször is, hogy ez volt a kérés: "meséld el újra " azt a régebbi mesét! Nos ezért elkezdtem leírni őket, hogy ne merüljenek a feledés homályába ezek a kis történetek. Bízom benne, hogy más gyermekeknek is mos...