Cica mentés- Lali-séf, és Lili-séf fánkot süt (13.) - Eszti-mami meséje

Cica mentés- Lali-séf, és Lili-séf fánkot süt (13.) - Eszti-mami meséje.

Másnap reggel Lali teljes felszereléssel állt Lili ágya mellett. A nővére még az igazak álmát aludta.  -Nem jössz? - kérdezte halkan Lali

-Hova? - ásított Lili.

-Tudod! Nyomozni!

-De, jövök! - mondta álmosan Lili.

Reggeli után aztán bujkálva a bokrok mögött, mindent megfigyeltek. Józsi bácsit is kikémlelték, ahogy cipelte haza a bevásárolt holmikat két nagy táskában…

 -Vajon mit vásárolt Józsi bácsi? - tanakodtak…Aztán a postás hozott csomagot a szomszédba. A kerítés mögött bujkálva kukucskáltak.

 - Vajon mi lehet a dobozban? - kukucskáltak a kerítésnél a gyerek. Ekkor egy ijesztő dolog történt.

 Egy nagy kutya az utcán csaholva, ugatva kergetett egy kis cicát. Szegény kis cicát majdnem elkapta a mérges kutya, de akkor a cica bemenekült Liliék udvarába. Be a legszúrósabb bokor alá…Ott nyávogott. A kiscica  félt, és biztosan éhes is volt. Lali és Lili megpróbálták kiszedni onnan, de a cica csak még beljebb bújt.

-Ne félj! Elment már a nagy kutya! Mi nem bántunk! - bátorította Lali.

-Várj! Mindjárt hozok neki tejet. Hátha azzal ki tudjuk csalogatni…- javasolta Lili.

A kis cica nagyon éhes volt, így nem tudott ellenállni a tejnek. Hamarosan már lefetyelte is. Lili óvatosan megsimogatta, s miután jól lakott a kis macska, felvette és melengette a kabátjával.

-Én is akarom! Had vigyem! - kérte Lali.

-Jó de vigyázz, nehogy megszökjön! A fáskamrában kibéleltek a cicusnak egy ládikát, és mindennap gondoskodtak róla. Elnevezték Picúrnak.

Lali büszkén kiáltotta:

-Mi vagyunk a “Szuper-állat mentő hősök”!

-És a “legjobb” nyomozók! - tette hozzá Lili.

Ekkor anya jelent meg az udvaron.

-Gyerekek! Gyertek segíteni! - És kezében két köténykét lengetett…-Ezt nektek varrtam! A köténykékre ez volt írva:

Lili-Séf, és Lali-Séf.

-Mit fogunk készíteni? - kérdezték a gyerekek.

-A levest már oda tettem, de a fánkot veletek szeretném megcsinálni. Kézmosás után, Lili készítsd ki a hozzávalókat légyszíves! Kell hozzá liszt, egy tojás, olaj, só, cukor, tej, és élesztő.

Lali kérlek keress egy tálat, és egy kis lábast. Lilikém mérjél ki fél liter tejet, ezt oda készítjük melegedni…Tegyél bele egy kanál cukrot. Ha már langyos a tej, akkor beleteheted a zacskó élesztőt is, majd keverd el. Ezt most nem melegítjük tovább…Amíg az élesztő dolgozik, a tálba öntsél Lali lisztet! Lili légyszíves a tojást törd fel, és engedd a tálba. Teszünk bele egy öntetnyi olajat is, sót, és bele öntjük az élesztőtől már habosodó tejet. Ezt most már ellehet keverni…

Lali és Lili felváltva kevergették a tésztát.

-Hú de nehéz! - nyögött Lali.

-Én is azt hittem, hogy sokkal könnyebb! - fujtatott Lili.

Anya is jól át keverte, aztán leterítve pihenni hagyták a tésztát.

-Amíg a tészta kel, elkészítjük a pudingot tölteléknek.

Ehhez megint kell egy kis lábas.

Lali már kereste is…-Jó, most kimérünk megint fél liter tejet, a nagyobb részét az edénybe öntjük, ebbe a kis tejbe pedig belekeverjük a puding port…amíg a tej melegedett, Lili elkeverte a port a cukorral. Majd ezt is hozzáöntötték a többi tejhez. Lili ezt tovább kevergette. Szép lassan besűrűsödött…

-Amíg a pudingunk kihűl, kiszaggatjuk a fánkot! - mondta anya.

Lali és Lili is segített kitapicskolni, elegyengetni a tésztát. Kaptak egy egy poharat, amivel kiszaggatták a tészta korongokat. Mivel most lyukas közepű fánkot akartak sütni, ezért egy kisebb pohárral a közepét is kiszaggatták.

-Lali! Ne csipkedd a tésztát! És ne edd meg! Ez még nyers! Várd meg még megsül! - szólt anya a tésztát lopkodó Lalira.

-Ezek fánk karperecek lesznek! És mit csinálunk a közepével? - kérdezte Lili.

-Azokat is megsütjük! - mondta Anya.

-Azok meg mini fánk golyócskák lesznek! - állapította meg Lili.

-Bizony! És majd fahéjas cukorba hempergetjük őket!

-Én már nagyon éhes vagyok mondta Lali! Mindjárt megeszem az összeset nyersen….

       Végül elkészült az ebéd. Szépen megterítettek közösen.Közben megjött Apa is.

-De finom illatok vannak itt! És milyen szuper köténykéitek vannak!

Ebéd közben aztán Lili-séf és Lali-séf elmesélték mit hogyan segítettek Anyának, és hogy hogyan mentettek meg egy cuki kis cicát, egy nagyon mérges nagy kutyától. Apa és Anya álmélkodva hallgatták a történetet…Majd mi is megnézzük!

Mikor végeztek az evéssel, Apa így szólt:

-Köszönöm az ebédet! - majd  megölelte Anyát, és a gyerekeket.

-Köszönöm a segítséget! Ölelte meg Anya is a gyerekeket!

-Máskor is készítsünk valamit együtt! - kérte Lali.

-Igen! Az jó lenne - mondta Lili. És köszönjük a köténykéket!

Még a kiscica is hálásan gondolt Lalira és Lilire! -Köszönöm hogy megmentettetek! És tovább szundikált a puhára kibélelt ládikójában.