FEBRUÁR (1. mese) Családi ötlet doboz- Miért ne tépjük le Julcsi néni virágait


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Reggeli közben Lili és Lali apukája így szólt a családi ötlet dobozra mutatva:
-Most pedig mindenki írja le egy papírra (Lali persze rajzolja), hogy ki min szeretne változtatni, vagy miben szeretne segíteni itthon.
—Hú ez nehéz lesz! - mondta Lili
...

Kép forrása: pinterest

Reggeli közben Lili és Lali apukája így szólt a családi ötlet dobozra mutatva:

-Most pedig mindenki írja le egy papírra (Lali persze rajzolja), hogy ki min szeretne változtatni, vagy miben szeretne segíteni itthon.

—Hú ez nehéz lesz! - mondta Lili

-Szerintem is. - mondta Lali.

-A mindenit, mindjárt elkésünk! - nézett az órájára anya.

Az iskolában, és az óvodában nem sok minden történt..

Hazafelé Lali a komótos séta közben meglátott egy apró fehér virágot Julcsi néni háza előtt!

-Hát ez meg, milyen virág? - kérdezte álmélkodva..

-Nahát, hiszen ez egy hóvirág! - csodálkozott anya is!

-De jó! Gyerekek hamarosan itt a tavasz! - és ettől anya olyan vidám lett, hogy még dúdolgatott is hazafelé. A gyerekek is jobb kedvel baktattak mellette.

Mikor hazaértek, Lali lelkendezve szaladt be apához.

-Apa! Képzeled mindjárt itt a tavasz!

-Hát ezt meg miből gondolod?

-Hát ebből! - és apa orra elé dugta a kis kezében ingó hóvirágot!

-Ezt meg hol szerezted? - csodálkozott apa.

-Julcsi néni kertjéből! - mondta büszkén Lali.

-De hát nem szabad letépni más kertjéből semmilyen virágot! - mondta apa.

-Ezt muszály volt elhoznom…mert amikor anya meglátta , olyan jó kedve lett! És én azt szeretném, hogy mindig lássa ezt a virágot, mert akkor mindig boldog lesz.

-Ez nagyon aranyos tőled! - emelte fel Lalit apa. De máskor akkor sem szabad elhozni más kertjéből a virágot. Mert azzal Julcsi néni sokat dolgozott, és már alig várja, hogy kibújjanak a virágai. De tudod mit?Súgta Lali fülébe apa. Én is nagyon szeretném ha anya boldog lenne! Van egy ötletem! Most közösen írunk az ötlet dobozba!

-Jó. -súgta Lali. És jó erősen átölelte apa nyakát..

-Gyere!”Adunk a madaraknak magot” - mondta apa, és kisétáltak Lalival a kertbe. Lili az ablakból látta, hogy apa és Lali erősen nézegették a földet itt is, és ott is, méricskéltek, beszélgettek…

-Miben törhetik a fejüket? - gondolkodott Lili…

-Az meg milyen domb? - kérdezte Lali apát.

-Vakond túrás - bökött oda a pálcájával apa.

-Ez tegnap még nem volt itt. - Lali nézte a friss a föld kupacot.

-Akkor tényleg mindjárt tavasz lesz, ha a vakond is felébredt a téli álmából! Most össze fogja turkálni a kertünket! Mondta mérgesen Lali.

-Ez a kis föld munkás nem szokott téli álmot aludni. Amikor fagyos a föld, lejjebb fúrja a járatait, és gyűjtögeti az elemózsiát, amit a föld alatt talál.

-Mit talál a föld alatt?

-Gilisztát, cserebogár pajort, ami a fák bokrok gyökereit rágcsálja, lótetűt, ami szintén kártékony.

-Hú nem is tudtam, hogy ilyeneket eszik.- mondta Lali.

-Akkor a levélkét majd együtt megírjuk! - mondta apa mosolyogva, és cinkos kacsintással Lalinak.

-A kis vakondot pedig kilakoltatjuk a kertből. Szólj a lányoknak, hogy ők is jöjjenek! De csendben! Nézd…-apa a mozgó föld kupacra mutatott.

-Anya! Lili! Gyertek gyorsan! Van egy kis vakondunk, aki nem alszik téli álmot, és mindjárt kilakoltatjuk! De csendben, mert elijed!

Anya, Lili, és Lali lélegzet vissza fojtva nézték apát, aki egy nagy lapátot hozott…

-Agyon fogja ütni? - aggódott Lili…

-Biztos nem, mert apa szereti az állatokat, a kis vakond meg védett állat ráadásul. - suttogta anya.

Apa a földkupac mellett beleszúrt a lapáttal a földbe, és egy gyors mozdulattal kiemelte a földdel együtt a kis bundás állatot.

-Most pedig elvisszük a szomszéd mezőre, had éljen boldogan ott. Amikor elengedték, futásnak eredt a kis vaksi vakond. Majd hamarosan beásta magát új otthonába.

-Viszlát! - intettek búcsút neki a gyerekek. Mintha csak a kis vakond is inteni akart volna, mégegyszer feltűnt a mellső lábacskája, aztán végleg elbújt.

-Szerintem meg akarta köszönni, hogy nem bántottuk, és hogy kapott egy új otthont a mezőn….- mondta Lili

Vacsora közben újra megbeszélték az aznapi kalandokat.

-Holnap elmesélem az óvó-néninek a kis vakondunkat. - mondta ásítva Lali már az ágyban.

-Apa mesélj még.

-Miről meséljek gyerekek?

-A kis vakondról! Mondta félig lecsukódó szemmel Lili.

-Jó, akkor a mai mese a kis vakond orráról fog szólni:

   Amikor a Kisvakond kidugta az orrát a földtúrásból, hogy szippantson a friss tavaszi levegőből, hat ingó bingó kis lábacska kapaszkodott az orra hegyébe...Azt sem tudta, hogy most viszket az orra, vagy csiklandozza valami, hogy most köhögnie kell, vagy inkább tüsszentenie..Látni nem látott a kis vaksi szemeivel, ezért aztán elkezdett hallgatózni, hátha kiderül valami az orrával kapcsolatban. És a következőket hallotta:

-Még egy ilyen modortalan bogarat nem látott a világ! Még hogy nem elég kecses a repülésem! Még hogy nem elég szép a szárnyacskám! Nem tudom mit képzel magáról...Folyton csak dicsekszik!- mérgelődött a vakond orrán valaki...

Erre halk köhintést hallott, majd egy kis hangoncska ezt kérdezte:

-Elnézést, de ki ült rá az orromra?

-Én a Durcimurci pillangó vagyok - mondta megilletődötten a kis törött szárnyú -de te ki vagy, és honnan beszélsz?

-Én a Kisvakond vagyok, és ha jól sejtem, éppen az orromon ülsz! Nem röppennél le kérlek, mert mindjárt egy nagyot tüsszentek! Ugyan is nagyon csiklandoznak, az izgő mozgó lábacskáid!

-Upsz, elnézést kérek, már is!- mondta a pillangó, és már arrébb is libbent.

Pont jókor, mert a Kisvakond egy óriásit tüsszentett! De akkorát, hogy letüsszentette az éppen arra repülő krumpli bogarat a levegőből. A bogárka lebicskázott a röppályájáról, és éppen a vakond orrára esett...

-Elnézést, de pont az orromon ül...- szólalt meg ismét a Kisvakond...

-Jujj! - ijedt meg a Krumpli bogár. -most már végképp nem értem mi történik.Én csak békésen erre repültem,kerestem a törött szárnyú pillangót, hogy bocsánatot kérjek tőle, mert megbántottam. - mondta bánatosan a bogárka. -Most pedig azt sem tudom, hogy én hol vagyok, nem hogy a pillangó!

-Éppen jó helyen jársz, Itt van a kis törött szárnyú barátod!- mutatott Durcira a vakond.

A bogárka megörült a pillangónak,és Durcimurci is megbocsájtott neki. A Kisvakond pedig büszke volt, hogy az ő orrán köttetett a barátságuk. Innentől kezdve, mind a hárman nagyon jóban voltak...Itt a  vége, fuss el véle!

 

-Köszi apu! Ez nagyon jó volt. Örülök hogy a mi kis vakondunknak is lesznek barátai a mezőn.

-Igen, és majd meglátogatjuk, hátha nekünk is kidugja az orrát ….-mondták a gyerekek.

-Igen, meglátogatjuk! Jó éjszakát, álmodjatok szépeket! - köszönt el apa, és ő is aludni ment.

Eszti-mami, amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Eszti-mami amatőr meseíró

Üdv! Magamról: Már gyermekkoromban sokat meséltem a kisebb testvéreimnek, amit nagyon szívesen hallgattak.Majd a gyermekeimnek, és most a kis unokáimnak. Sokszor hallom, hogy " mami mesélj még"! Előfordult többször is, hogy ez volt a kérés: "meséld el újra " azt a régebbi mesét! Nos ezért elkezdtem leírni őket, hogy ne merüljenek a feledés homályába ezek a kis történetek. Bízom benne, hogy más gyermekeknek is mos...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!