De ki lopta el a cicákat?(32.) - Eszti-mami meséje

De ki lopta el a cicákat?(32.) - Eszti-mami meséje.

Lili, Zsuzsi, és Lali egymás szavába vágva mesélték az élményeiket. Nagyon felelősségteljes munkát kaptak Papitól, és igyekeztek komolyan venni. Naponta többször is meg kellett etetni a kis malacot, és a kis galambokat. Ez nagyon izgalmas, de nagyon fárasztó is volt egyben. Alig maradt idejük a csacsira, és a cicákra.

- Tényleg! - kiáltott fel Lali. - Mi van a cicákkal?

- Majdnem elfelejtettem őket! - mondta Lili. - Nézzük meg! És már futottak is a pajtába.

- Cirmi! Cicc, cica! Hol vagytok? - szólongatták Cirmit a gyerekek, de semmi. Sehol egy cica sem.

- Valaki biztosan ellopta őket! - állapította meg mérgesen Lali.

- De akkor az biztos, hogy vissza lopjuk őket! - mondta felháborodva Zsuzsi.

- De kinek kellhetnek kis cicák? - gondolkodott Lili.

- Biztosan el akarják adni őket. - vélte Lali. - De mi ezt nem hagyjuk! És megfogadták, hogy kiderítik, hogy mi történt valójában. A nagy tanakodás közepette, Bojti kutyus is oda keveredett melléjük, kiéhezve egy kis simogatásra.

- Látod Bojti mi történt? - szeretgették meg a kutyus buksiját.

- De te ki tudod deríteni, hogy hol vannak ugye? - kérdezte Bojtit Lali. A kutyus okosan nézett a kisfiúra, bár semmit nem értett.

- Hozzuk ide a cicafészekből a takarójukat! Hátha Bojti szagot kap! - javasolta Zsuzsi. Lili már szaladt is a ronggyal.

- Bojti! Szagolj! Szagolj! - nyomkodták az orrához a cica takarót. Bojti először játékot sejtve ráharapott a rongyra, és húzta, rángatva, morogva. De aztán izgalomba hozta az a bizonyos szag, amit a takarón érzett. Kicsit nyüszített, a farka eszeveszett csóválásba kezdett, ide-oda rohangált a gyerekek körül, majd berohant a pajtába, a sarokba ahol a cicák voltak, és szét szagolta a fekhelyüket. De ennél több nem történt. Bojti úgy érezte, hogy megoldotta a feladatot, és várta cserébe a simogatást.

- Hát, nem sokra mentünk veled, tudod-e? - simogatta meg Lili.

A gyerekek leültek egy ládára, és most nem tudták mitévők legyenek.

- Keressünk nyomokat! - lelkesült fel Zsuzsi. Körbe körbe járták a pajtát, de semmi kivehető nyomot nem találtak.

- Egyszerűen, nyomtalanul eltűntek. - állapította meg Lili.    

- Nézzünk szét, hogy a többi állatnál minden rendben van-e. - javasolta. Az udvaron látták Lujzát a kis csacsijával. Velük minden rendben volt. Mentek Pajkoshoz az istállóba, egy cső kukoricával. Pajkos hangosan ropogtatta az ajándékot.

- Halljátok? - tette szájához az ujját Lili.

- Mit? - kérdezték a gyerekek. Lili a jászol felé lépegetett. Bekukucskált alá, és legnagyobb meglepetésére három kiscica kuporgott a jászol alatti szalmában.

- Hát ti meg? - nézték őket döbbenten. - Hogy kerültök ide? Mindhárman baktattak ki az udvarra, hogy Papinak elmeséljék a furcsa esetet. Ekkor vették észre Cirmit, amint a padlás létráján jön lefele, szájában egy kis cicával. Egyenesen Pajkos istállójába vitte a tehetetlenül lógó szőrmókot. Majd újra fel a padlásra, és egy újabb cicával be az istállóba. Ekkor jelent meg Papi cumisüveggel a kezében.

- Hát ti meg mit néztek? - csodálkozott rá a gyerekekre.

- Papi! Mért hordozgatja Cirmi össze-vissza a cicáit? Már azt hittük ellopták őket. - mondta Lali.

- Ha a cica mama veszélyben érzi a kicsinyeit, elköltözteti őket egy biztonságosabb helyre. A pajtából lehet hogy előletek  vitte el, mert még túl picik a sok simogatáshoz. A padlásról pedig azért hozhatta le, mert oda költözhetett egy bagoly. Fél, hogy  elviszi a picinyeit. Nahát, ez most nagyon érdekes volt. Még jó hogy fény derült a cicák ügyére, és kiderült, hogy senki nem lopta el őket. A gyerekek most már megnyugodva mentek galambot, és malacot etetni. Már nagyon várták amikor többet játszhatnak a cicákkal. De hogy került bagoly, a padlásra?…

Ui: A köv. rész: A Bagolyfészek (33.)