Mami mesélj még- A katica, és Puki

Mami mesélj még- A katica, és Puki.

-Mami mesélj még! 

-Akkor most miről szóljon a mai mese?

-A katicáról, és pukiról!

-Micsoda? Nevetett mami...Hát akkor legyen.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy helyes kis katica bogár. Sajnos, még csak három pettye volt, de már alig várta, hogy kinőjön az összes pettye, és ő is nagy katica bogár lehessen. Mindennap megkérdezte a szitakötő barátját, hogy - Na, kinőttek már? Hány van a hátamon?

A szitakötő hosszas számolás után megmondta a végeredményt. - Három!

 - Óh - szomorodott el a katica - még mindig?

Ugyan is nagyon szeretett volna már berepülni az erdőbe, de a szülei nem engedték neki.

 - Katica! Nem mehetsz be az erdőbe, mert az veszélyes.
Hát ez a kis szófogadatlan, titokban még is berepült. Gondolta csak szét néz,aztán majd siet haza. Röpködött, röpködött, nézelődött, nézelődött, aztán ahogy bámészkodott, véletlenül neki röppent a fa derekának, majd lepottyant. Huppsz!

 - Hú de megijedtem! - nézte a szárnyát, nem tört el...nézte a lábát, nem tört el. Szét nézett, és látta, hogy nem sokon múlt, hogy beleessen egy kis tóba, aminek a partján látott egy zöld kavicsot...-Nahát, milyen szép itt! - örvendezett a katica - És milyen jó, hogy nem pottyantam bele a vízbe, és a szárnyam sem tört el. Ám abban a pillanatban a " zöld kavics" megmozdult, és bekapott egy szúnyogot....- Jujj -gondolta a katica- hát ez meg? Hanem ekkor a bokrok közül beugrott egy nagy állat, és majdnem bekapta a zöld kavicsot. A kavics ugrott egyet, és majdnem rá a katicára.

 - Hú de jó hogy nem lettem matrica! - mondta a katica.

 - Hú de jó, hogy nem evett meg ez a kutya! - mondta brekegve a zöld kavics.

 - Hú de jó, hogy nem estem bele a tóba!- mondta a kutya.

Miután mindenki megnyugodott, és senkinek sem lett baja,a katica megkérdezte:

 - Ki vagy, te zöld kavics?

 - Én a béka vagyok, és Varangy a nevem.

 - És te ki vagy? - kérdezte most a kutyust.

 - Én az erdész kutyája vagyok, és Puki a nevem.

 - Puki? - nevetett a katica. - Fura neved van!

 - Na és te, nem vagy még kicsi, hogy az erdőben séremórálj? Te kis három pettyes!

 - Hú tényleg! - ocsudott fel a katica. - Most már tényleg haza kell mennem,a szüleim már várnak!

Mikor épségben hazaért,megfogadta, hogy ezek után szót fogad majd, és amíg ki nem nőnek a pettyei,nem merészkedik be a nagy erdőbe.

Azért az ágyikójában még újra élte a kalandjait,és már szundikált is reggelig.