Rőka és a farkas kalandja

Rőka és a farkas kalandja.

Róka   egy    új  nadrágot   varratott,

Tetetett   rá  két   zsebet,  jó   nagyot.

Lesben  állt,  lopni   készült  sompolygott,

Zsebeit   megrakva     vitt   két   tyúkot.

 

Amikor   ment  ő   haza   felé,

Farkas   kiállt  várj,  ugrott    elé.

Látom    beszerezted a   vacsorát,

Remélem   vele  engem    megkinálsz.

 

Megaztán   beszélnék   én  veled,

Van   egy  nehéz   megoldatlan  eset.

Kérlek segíts    és    gyere  velem,

Mert   vadászra     fogamat  fenem.

 

Kettőnknek  könnyebb   lesz  őt   elkapni,

Életünkre   tőr    és  fenyegeti.

Ovatossan   trükkössen   kell    tegyük,

Erdőben   élet   jobb  legyen   nekünk.

 

Nevetve    paroláztak    együtt,

Két   tyúkból   ettek,  lett  is  kedvük.

Farkas   szólt,  holnap   én hívlak  meg,

Mondta   róka   frakkot   veszek   fel.

 

Megadom  én   a  módját   pajtás,

Hátha   elkapjuk  mi  a  vadászt.

Törték   a  fejüket   igen  nagyon,

Hogy   járjanak   túl   ésszel  vadászon.

 

Ha   már  így   megejtették   akciót,

Megmutatják   ők,  milyen   vagányok.

Medvével  megvarratják  a  zsákot,

Erősebbet    kérnek    és  jó  nagyot.

 

Kihallgatta    az  ördög   őket,

Átveri    majd    mindkettőjüket.

Elköszönt  a  két   barát,  viszlát,

Nem  sejtik   még,  hogy  rájuk  mi  vár.

 

Ördög   is   kieszelte a  tervét,

Készítette     vadász    öltőzékét.

Próbálgatta   tükre  elött   épp,

Mondta   jól  áll  nekem,  milyen   szép.

 

Eljött  a  várva-várt  nap   tervekkel,

A  medve  varrta    zsák   is   készen   lett.

Ment   róka    farkas,  kereste  vadászt,

Óvatossak   voltak   erdőben   már.

 

Sokat  mentek,  rájuk  esteledett,

Hirtelen   vész  hangot   értettek.

Bíztak    talán  a  vadász   lehet,

Sugták   nem  adunk   neki   kegyelmet.

 

Róka   frakkjában  settenkedett,

Hogy   elfogásban   jeleskedjen.

Farkas    mondta,  zsák   kéznél  legyen,

Tested   lábad  most   ne  remegjen.

 

Ördög    sunyin  a   gödörben   lapult,

Nyöszörögve     hangosan   feljajdult.

Róka   és  farkas    gyorsan  ott   termett,

A  hangra   ők  már  nagyon   figyeltek.

 

Nem   láttak   az  erdőben   sötét  volt,

Az  ördög  kedves   hangon  meg  így  szólt.

Kérlek    segítsetek    ti,  ki  innen,

Én  nem  foglak   lelőni,  ígérem.

 

Mondták   add   csak   ide   a  puskádat,

Mielött   az   minket  itt   lepuffant.

Az  ördög   rafináltan  kiadta,

Higyék  ők,   hogy   vadászé  a  puska.

 

Az  ellenségetek   már    nem  leszek,

Ezért  mi   békében  egyezzünk  meg.

Farkas   róka   mondta  jó,  add  kezed,

Az ördög   ott  bele is  egyezett.

 

Farkas   zsákot   nagyra   nyította,

Minnél    nagyobb   legyen  zsák   szája.

Berántották    gyors  mozdulattal,

Bekötötték     zsákot   spárgával.

 

Nagyon  örült  farkas  és  róka,

Hogy   ezt  ilyen  jól   megoldotta.

Vitték  a     szikla   farkas-lakba,

Elő   bújt   hold,   fényét  ragyogta.

 

Mikor   odaértek   a  barlanghoz,

Kiálltják   elkaptuk   a  vadászt   most.

Ezért  aztán    már,  ránk  nem  tud  lőni,

Nem  fog  ő   minket  többet   üldözni.

 

Sziklaasztalhoz  oda   vitték,

Nézzevégig   vacsorás   estét.

Róka  frakkjában   leült  szépen,

Várta   vacsorát   nagyképűen.

 

Kiabálták ,  hogy  zsákot  nyíssák. 

A  vadászt   meg  ők,   végre  lássák.

Aztán   mindenki   úgy  meglepödött,

Mikor   a  zsákból,  kiugrott    ördög.

 

Nagyot  nevetett  a   tréfáján,

Már tudják  az   eszükön   túljárt.

Nem  a  vadász,  csúfos    vacsora,

Elmarad   az   esti   lakoma.

 

Átverte  őket   az  ördög  csúnyán,

Nevetnek  majd   rajtuk,  kik   tudják.

Pórul    járt  farkas   meg  a  róka,

Így   bizony  még   nem   jártak   soha.

 

A   vadászt   sem   tudták   elfogni,

Továbbra   is   kell   tőle   félni.

Állatoknak    úgy  nehéz  élni,

Ha   megakarják   őket   ölni.

 

De  talán  ők   egyszer,  békét  kötnek,

Vadász  és  állatok   megbékélnek.

Bár   már  élnének  együtt   békésen,

Nem  kellene  félni    az    erdőben.