Samu a medvebocs, aki mindenki orra alá borsot tört

Samu a medvebocs, aki mindenki orra alá borsot tört.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy nagyon rossz medvebocs. Senki nem szeretett vele játszani, mert mindenkivel ahol tudott kiszúrt. Egyszer meghívták egy gyerek zsúrra. A nyuszi, a süni, a teknős, és a borzgyerekek javában játszottak. Samu dörzsölte a tenyerét.

-Na most megkapjátok! - kinyomozta, hogy hol van eldugva a meglepetés torta, és meg is sózta, meg is borsozta…

Aztán bekapcsolódott a fogócskába. Itt aztán úgy intézte, hogy ha csak lehetett, valakit mindig elgáncsolt.

A gyerekeknek egy idő után gyanús lett Samu bocs. Ezt Samu is észre vette, így búcsút intett nyuszinak, teknősnek, süninek, és a borzgyerekeknek… De nem ment messzire… Elbújt egy bokor mögé, és onnan figyelte, mikor hozzák a tortát. Hamarosan hozták is. A gyerekek ujjongva tapsoltak. Nagyon szép torta volt. Egy nagy káposztára hasonlított. Nyuszi mama felvágta, és mindenkinek osztott egy szeletet…

-Jó étvágyat! - mondta. A gyerekek elkezdték behabzsolni a torta szeleteket, ám kisvártatva ki is köpték…

-Fúj! De rossz! Mi ez? Sós is, meg csíp is! Felpattantak a gyerekek, és nem győzték kiöblíteni a rossz ízt a szájukból. Eközben látva a történteket, Samu hatalmasat nevetett a bokor mögül. Na a gyerekeknek sem kellett több. Utána iramodtak, és a maradék tortával megcélozták Samut, és telibe találták! Ki sem látszott az arca a torta alól. A szájába is jutott egy jó erős, és sós falat. -Fújj! - mondta undorodva. - Fujj de rossz! És elfutott tortás, habos arccal.

-Menjél! Fussál haza! - kiáltották utána a gyerekek. Soha ne gyere vissza. Amikor vége lett a zsúrnak, a gyerekek haza indultak. A borz gyerekek futottak, cigánykerekeztek bukfenceztek a hazafelé vezető úton. Aztán az erdő szélen meglátták Samut, amint egy farönkön üldögélt.

-Ott ül az a gonosz medvebocs súgták egymásnak - és tovább futottak. Később a nyuszika is elhaladt mellette, de elfordította a fejét, hogy ne is lássa az ünneprontó bocsot. Később baktatott arra a teknős, hóna alatt a kedvenc plüss mackójával. Ő is észre vette Samut, de ő odamerészkedett hozzá. Leült csendben mellé. Sokáig hallgattak, piszkálták a lábukkal a füvet, aztán Samu megszólalt.

-Hogy hogy ide jöttél hozzám? - nézett a teknősre, még mindig habos arccal. Te nem utálsz?

-Hát amit tettél, az tényleg nagyon gonosz dolog volt. Csak azt nem értem, miért csinálsz ilyeneket? A szüleid nem tanítottak meg viselkedni?

-A szüleim? Szerinted tudom hogy hol vannak? Én kiskorom óta egyedül élek itt az erdő mélyén… hol itt alszom, hol ott.. nincs is otthonom…nem tudok haza menni…

-Hogy hogy nem tudod, hogy hol vannak a szüleid? - kérdezte a teknős. - Mi történt velük?

-Egyszer régen egy nagy teherautóval elvitték őket. Azóta sem tudom mi lett velük. - mondta szomorúan a medvebocs. Teknős megsajnálta Samut. Közelebb húzódott hozzá.

-Nézd, ezt a kis mackót én kaptam a szüleimtől, de most neked adom. Nagyon jókat lehet vele aludni, és játszani is! - és oda fektette a plüss mackót Samu karjába. - és várunk holnap szeretettel hozzánk ebédre! De ne hozzál sót meg borsot! Nézett mosolyogva Teknős rá.

-Jól hallom? Én menjek hozzátok ebédre? - kérdezte könnyes szemmel a medvebocs.

-Igen! Majd társasozunk is! - intett búcsút a Teknős.

-Jó! Megyek! És köszönöm! - mondta Samu… - Én még soha nem kaptam senkitől ajándékot…- nézett a kis mackóra a medvebocs. -Nagyon fogok rád vigyázni! És soha többé nem fogok senki orra alá borsot törni, biztos hogy meg fogok javulni. - ígérte Samu a kispajtásának. És már azon gondolkozott hogy milyen ajándékot vigyen holnap Teknősnek. Addig addig gondolkodott, míg szépen elaludt. Soha nem pihent még ilyen jót egész életében.