Torkos nyuszi répája

Torkos nyuszi répája.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy nyuszi. Az a hír terjedt róla, hogy ő a világ legtorkosabb nyuszija. Ha bárhova meghívták, mindig belopakodott a kamrába, és megdézsmálta a káposztát, salátát, répát. Amikor a háziasszony szerette volna felhasználni az ebédhez, mindig meglepődött a harapás nyomokon…

- Hát ezt meg ki rágcsálta össze? Legelőször a kisegeret gyanúsították meg. A kisegér hiába mentegetőzött, nem hittek neki. Sokaknak tört borsot az orra alá Torkos nyuszi a falánkságával.

   Egyszer, Torkos nyuszi nagyon éhes lett. Benézett a kamrájába, de teljesen üres volt. Ki nézett a kiskertjébe, de még ott sem keltek ki a répák. Vendégségbe sem hívta meg senki. Mit volt mit tenni, munkát kellett keresni. Medve asszony éppen segítséget keresett. Keményen kellett dolgozni, de a nap végén a fizetség egy termetes répa volt. Be is állt Torkos nyuszi, fáradozott jó munkáshoz híven. Fát vágott, majd behordta a helyére, talicska számra. A nap végére nagyon elfáradt a mi nyuszink. Medve asszony kiosztotta a bérét mindenkinek. Megkapta a nyuszi is az óriás répát. Gyönyörködött a nehéz munkájának gyümölcsében. Hanem ahogy nézegeti, forgatja, kikukucskált belőle egy méretes falánk kukac.

- Jó napot! - emelte meg a kalapját a kukac. Torkos nyuszi nem jutott szóhoz.

- Már ne is haragudj, de ez az én fizetségem! Az én répám! - mondta határozottan a nyuszi.

- Hát akkor, én már itt sem vagyok! - mászott ki a kukac a répából. Torkos nyuszi ott maradt a gyönyörű, ám összerágcsált répájával. Először nagyon mérges volt, de aztán eszébe jutott, hogy  milyen sokszor okozott ilyen rossz perceket másoknak. - Tanultam belőle! - gondolta magában a nyuszi. Ha én nem szeretem, hogy más összeharapdálja az én eleségemet, én sem fogom senki másét megdézsmálni. És úgy is lett, ahogy a nyuszi megfogadta. Innentől kezdve már nem Torkos nyuszinak hívták a barátai, hanem Dolgos nyuszinak.

Itt a vége, fuss el véle!