Mindig is szerettem a meséket és az irodalmat. Ám nem éreztem elegendő bátroságot és eltökéltséget, hogy írói pályára lépjek.Az írás hobbi maradt. Időnként kitaláltunk a fiammal is meséket, egész hosszú sorozatunk volt, sajnos vagy nem írtuk le, vagy elveszett több mesénk. Mostanában úgy érzem, mégis csak jó lejegyezni a jó ötleteket. Ha csak egy embernek örömöt szerzünk vele, már megérte. 

Általában akkor írok, ha megérint valami. Az a mese, amit most írtam ide, - Jóságos Kelemen és az öreg fűzfa meséje - spontán ihletre született, egy valós személyről szól, aki valóban egy erdőben zongorázott a fáknak. Sajnos nemrég meghalt. A neve - Kelemen, szintén valódi, a német Clemens magyar változata, ami azt jelenti, jóságos, szelíd.Clemens Arvay tehát valós személy, aki biológus és zongorista is volt.

Remélem, hogy a mese sokaknak megérintí a szívét.