Madarász Csilla

amatőr író

62 éves vagyok, 42 évig óvónőként dolgoztam, szeptembertől nyugdíjas leszek.

Egy kis faluban élek, van két felnőtt gyermekem és egy gyönyörű unokám.

Mindig a kedvencem volt a munkám irodalommal kapcsolatos része, sokszor találtam ki meséket, verseket ovisaimnak, illetve, közösen is alkottunk. Az utóbbi években beépítettem munkámban egy olyan projektet, amely a gyermekek önálló mesealkotását, mesélését ösztönözte.

Szokásommá vált, hogy - főleg a kiscsoportosokat - saját mesékkel altattam el. Minden csoportnak volt egy olyan jellegzetes motívuma, ami minden mesében szerepelt: piros traktor; vonat; varázsszőnyeg. Az egyik csoportnak három pingvintesvérről szóló történetek voltak a kedvencei. Még nagycsoportban is sokszor kérték, hogy meséljek róluk, sőt, ők maguk is segítettek ötleteikkel a kalandok színesítésében. Ezen történetek alapján írtam meg meseregényemet, amihez az utolsó csoportom gyermekei készítettek illusztrációkat.

Egy online tanfolyam hatására kezdtem el a tudatos írást. Ezen a tanfolyamon ismerkedtem meg a haikuval is, ami nagyon megtetszett. Kétszer is megjelent ilyen jellegű írásom a Napút folyóiratban.

Írtam néhány novellát is, de a mese és a gyermekversek maradtak a kedvenceim.

 

https://gabicsabi.hu