Barion Pixel

Hoppon maradt kincskeresők

  • 2022.
    júl
  • 13

                                                       
Karesz és Danika a konyhában kucorgott, az asztal alatt.

   Jön! Maradj csendben! – figyelmeztette öccsét Karesz.
   Miért nem játszhat velünk Évike? – kérdezte értetlenül Danika.
Állandóan nyafog és focizni...

Kép forrása: Stockfresh

                                                       

Karesz és Danika a konyhában kucorgott, az asztal alatt.

  •    Jön! Maradj csendben! – figyelmeztette öccsét Karesz.
  •    Miért nem játszhat velünk Évike? – kérdezte értetlenül Danika.
  • Állandóan nyafog és focizni se tud! – morogta Karesz.
  • Karesz! Dani! Hol vagytok?

Karesz gyorsan a szájára tette az ujját, jelezve Daninak, hogy maradjon csendben.

  • Segítsetek! Nem találom Elza babát! – Évike hangja elcsuklott a sírástól.
  • Na, már megint kezdi! – Karesz morcosan húzódott még beljebb az asztalterítő rejtekébe.
  • Segítsünk neki! – kérlelte a jószívű Danika, de bátyja hajthatatlan volt.
  • Most nem…dolgunk van.
  • Milyen dolgunk?
  • Nézd, mit találtam! – Karesz egy papírlapot dugott Danika orra alá. – Ez egy kincses-térkép.
  • Tényleg? Én csak téglalapokat, meg négyzeteket, meg betűket látok rajta.
  • Azok jelölik a kincs helyét, te buta! – Karesz megragadta Danika karját és húzta maga után. – Gyerünk! Irány a kert!

Danika és Karesz ásóval, lapáttal felszerelkezve téblábolt a kertben.

  • Ezen a téglalapon van az egyes, itt lesz az első kincs. – mondta Karesz a papírra koncentrálva. – De mit jelenthet ez az „r”?
  • Réz? – találgatta Danika. – Valami, ami rézből van!
  • Itt kezdjük az ásást.

Karesz öccse kezébe nyomta az egyik ásót és fürgén munkához látott.

  • Most gödröt ásunk? – Danika ügyetlenkedett a hatalmas szerszámmal, nem is volt kedve az egészhez, de nem adta fel, mert kíváncsi volt a kincsre.

Amikor Karesz úgy gondolta, hogy elég nagy a gödör megállt és rátámaszkodott az ásóra:

  • Itt nincs semmi…se réz, se semmi… - Nézzük meg azt, amelyiken a „p” van. Ott lesz a pénz!
  • Én azt hittem, hogy igazi kincset keresünk. – sutyorogta az orra alatt Danika.
  • A pénz is kincs! – mordult fel éles fülű bátyja. – Azt vehetünk rajta magunknak, amit csak akarunk.
  • Én egy olyan kék biciklit veszek majd, mint amilyen Zolinak van! – álmodozott Danika és izgatottan ásni kezdte a következő gödröt.

A fiúk keményen dolgoztak. Danika is olyan ügyesen bánt szerszámával, mintha mindig ezt csinálta volna.

Már az egész kertet felásták a térkép alapján, mikor meghallották édesanyjuk hangját, amint ebédelni hívta őket.

  • Menjünk Karesz. – Danika pólója és haja vizes volt az izzadtságtól, keze és arca pedig csupa piszok, csakúgy, mint bátyjáé. – Úgysem találunk semmit.
  • Még itt nézzük meg! – Karesz nem adta fel a reményt. – Itt biztosan lesz valami!
  • Karesz! Bokrot nem rajzoltak a térképre! – Danika már megunta a játékot és a hasa is hangosan korgott.
  • Azért titkos-térkép. Meg kell fejteni a jeleket! Van rajta „b”! – erősködött Karesz. – Bújj a bokorba és nézz szét!
  • A „b” jelű négyzetet is felástuk már! – jegyezte meg Danika. – És miért pont én menjek? Menj te!
  • Akarod azt a biciklit?
  • Igen! Nagyon szeretném! De ez málnabokor és nagyon szúr!
  • Ha kell a bicikli, menj a bokorba! Ott lesz a kincs, majd meglátod!

Danika jujjgatva-jajgatva, óvatosan haladt a szúrós gallyak között.

  • Megvan! – hallatszott a bokorból a kisfiú boldog hangja. – Megtaláltam!

Karesz izgatottan toporgott a bokor előtt:

  • Mutasd! Mit találtál?

Dani kócosan, megtépázva, de széles mosollyal az arcán került elő a málnásból, kezében Évike elveszettnek hitt babáját tartva a magasba.

  • Ne már! – toppantott dühösen Karesz. – Szerinted ez kincs? Ezen nem tudsz biciklit venni!
  • Nem, azt nem tudok venni, de Évike biztosan nagyon örül majd, mert ez a baba az ő kincse.

Karesz elhúzta a száját és morogva összeszedte a szerszámokat:

  • Ez egy nagyon rossz kincses-térkép!

Édesanyjuk Évikével várta őket az ajtóban és boldogan mosolyogva nézegette veteményesét:

  • Fiúk! Ezt a meglepetést! Ti felástátok az egész kertemet? – magához húzta két szurtos fiát és megölelte őket. – Nagyon jó gyerekek vagytok! Még az ágyások is éppen ott vannak, ahova terveztem. Itt a répa lesz, ott a paprika, amott meg a borsó.

A két fiú tátott szájjal bámult: az „r”, a „p”, meg a „b”!

  • Elza! – Évike sikkantott egyet örömében, amikor felfedezte Dani kezében az ő kincsét és boldogan szaladt vele a házba.

Másnap együtt vetették be a kertet: az „r” jelű téglalapba a répa került, a „p”-hez a paprika és a „b” betűsbe a borsó.

 

Madarász Csilla, amatőr író

Ezt a mesét írta: Madarász Csilla amatőr író

62 éves vagyok, 42 évig óvónőként dolgoztam, szeptembertől nyugdíjas leszek. Egy kis faluban élek, van két felnőtt gyermekem és egy gyönyörű unokám. Mindig a kedvencem volt a munkám irodalommal kapcsolatos része, sokszor találtam ki meséket, verseket ovisaimnak, illetve, közösen is alkottunk. Az utóbbi években beépítettem munkámban egy olyan projektet, amely a gyermekek önálló mesealkotását, mesélését öszt...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások