Az első fogalmazásom még általános iskolában édesanyám segítségével írtam. Utána másodjára már magamtól.

    Ahogy egyre idősödtem, rájöttem, hogy szeretek írni, mert ez által olyan fantáziabirodalmakba kerülök, amilyenekbe csak szeretnék. Lehetek hercegnő, kalóz, űrutazó, bármi. Felső tagozatosként egy meseíró versenyre is neveztek, ahol különdíjas lettem. Ezen kívül más pályázatokon, még nem vettem részt, de nagyon sok történetet, mesét írtam a saját magam szórakoztatására.

    Gyerekként édesanyám rengeteg mesét olvasott nekem, aminek nyelvezete, szókincse mai fogalmazásaimban/meséimben teljesen fellelhető. Nagyon hálás vagyok neki ezért. Csak mostanában értettem meg igazán milyen fontos szerepe is van a csemeték életében a mesének.

    Most egy óvodában dolgozom, mint pedagógiai asszisztens, és közben óvodapedagógusnak tanulok az egyetemen. Az egyik (szerintem) legélvezetesebb időtöltés a gyermek számára, ha mesélnek neki (a játékon kívül persze). Az már csak plusz, ha az óvó néni nagyon szeret mesélni. ☺️