Budapest agglomerációjában, a Dunakanyarban élek, és a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban dolgozom marketing és kommunikációs munkakörben.
 Kilencéves kormomtól kezdve írtam verseket, majd felnőttként  a novellák világa ragadott magával. Szabadidőmben sokat sportolok, heti rendszerességgel járok(tam) futni az erdőbe. A hosszútávú terepfutás számomra a felfrissülést jelenti, elfeledteti a hétköznapok megpróbáltatásait, és mindig akkor születnek meg fejemben a megoldások az aktuális kérdésekre. 
Tavaly év végén bearanyozta életemet kisfiam, Ádám érkezése. Azóta a gyerekdalok éneklése, a mondokázás és a mesélés jelenti közös időtöltésünk vezérfonalát. Szeretném, ha gyermekem értéket közvetítő történeteket hallgatva, majd olvasva nőne fel, ezért próbálkozom én is a meseszövéssel.