Az első szerzőnk, aki elérte a 100.000 meseolvasást!

Demeter Monika egy igen lelkes és termékeny írója a közösségünknek, több, mint 150 mesét és hanganyagot töltött már fel a Meskete.hu portálra és elsőként érte el, hogy meséit több, mint 100.000 alkalommal olvasták el. Ennek apropóján készítettem Vele egy mini interjút, hogy minél többen megismerhessétek:

Mesélnél egy kicsit magadról azoknak, akik esetleg még nem találkoztak a neveddel? Mióta írsz, milyen mesék a kedvenceid és van-e már kiadott mesekönyved?

Természetesen, szívesen mondok néhány mondatot magamról. Debrecenben élek születésem óta. Okleveles vegyészként végeztem a Kossuth Lajos Tudomány Egyetemen. Férjhez mentem, két fiút hoztam a világra, minden pillanat boldogság volt, melyet velük tölthettem. Ők a legfontosabbak az életemben, minden más ezután következik. Eddig három unokám született, tele van a szívem szeretettel, ha rájuk gondolok.

A BiOGAL Gyógyszergyárban  (a mai TEVA)  kezdtem dolgozni és 40 év után gyógyszerfejlesztőként onnan mentem nyugdíjba. Büszke vagyok azokra a termékekre, melyek az én témáim voltak. Ha meglátom a patika polcán, mai napig jó érzés tölt el.  

Gyerekkorom óta írok. Elmondom most, hogy a tanáraim folyamatosan arra ösztönöztek, hogy ezzel foglalkozzak. Minden dolgozatomat felolvasták az osztálynak. Komolyan, már rosszul éreztem magam, hogy a többiek mit érezhetnek. Szerencsére soha nem láttam, hogy ez zavarja, vagy visszaveti őket. Lehet, hogy nekik is tetszett amit leírtam, nem kérdeztem.

Az életem másképp alakult, azért, mert a szüleim szerint az írásból nem lehet megélni. Felnőttként én is azt látom, hogy igazuk volt. Nagyon jó tanuló lévén bármilyen irányban indulhattam felvételizni. Az írás mindig segített a nehézségeken átlendülni, de egy sem maradt meg, a fecnik, füzetek, könyvek hátulja, melyre pár perc alatt verset, vagy néhány mondatot vetettem, mind elvesztek. Mikor megjelent a számítógép, akkor azt gondoltam, megmaradnak a novelláim, de nem így történt. Ha gépet kellett cserélni, azok mind eltűntek.

Mesét 2023 január óta írok. Ebben a közlési formában szakadt ki belőlem a mondanivaló. Sokat gondolkodtam miért pont így történt, mikor rájöttem, hogy valószínűleg azért, mert ez a szeretet nyelve és én ezen szeretek beszélni. A felnőttek sok csalódást okoztak, és mai napig is igaz ez, de a gyerekek soha. Ezért szólok hozzájuk.  

A kedvenc meséim a sajátjaim közül a királylányos, tündéres, törpés, sellős, művészeti, színekkel, zenével kapcsolatos történetek. A Felhőkirályfi és a balerina úgy keletkezett, hogy az erdőn sétáltunk a férjemmel, elöntött egy érzés, szóltam, hogy siessünk, amíg el nem múlik, addig szeretném leírni, szerencsére ő partner ebben, hazajöttünk, az érzés történetté formálódott, alig bírtam nyomkodni a billentyűket, olyan gyorsan áradt.  Azóta több történet íródott így. 

Nincs kiadott mesekönyvem. Persze örülnék, ha valakinek megtetszene és áldozna rá, mert annyira jónak tartja. Én nem értek a saját magam menedzseléséhez.

Szeretnénk gratulálni a Meskete.hu oldalán elért eredményeidhez, a feltöltött meséidhez, hangosmeséidhez és az elért olvasottsághoz. Te hogyan éled meg ezeket a sikereket? 

Köszönöm szépen.

Nagyon örülök annak, hogy tetszik a gyerekeknek és szüleiknek, amit elmondok egy-egy mesébe foglalva. Jó érzés, megtisztelő, hogy több száz, esetenként ezer vagy annál nagyobb számú szülő elolvassa este egy vagy két kisfiának, kislányának. Ebből én arra következtetek, hogy nem csinálom rosszul a mese írást.

Elképzelem, ahogy este lefektetik a kicsiket, az ágy szélére ülnek a felnőttek, és az én gondolataimat felolvassák nekik. Felemelő kép.

Hátha még a hangomat is hallgatják! Minden este felolvasom hangosmeséhez, amit megírtam, és akkor olyan, mintha évtizedeket visszamennék az időben, és az én két fiamnak mesélnék. Ezért hangosmese az összes. Egyébként én ehhez hasonló történeteket mondtam fejből régen.

Mióta vagy tagja az oldalnak? Emlékszel még rá, hogy hogyan találtál rá a Meskete oldalra és miért döntöttél amellett, hogy regisztrálsz?

2023 január 29-én töltöttem fel az első írást. Igen, emlékszem az estére. A kislány a szivárványon az én álomképem. Mikor kész lett, nem akartam, hogy elvesszen. Kerestem egy helyet a neten, a meskete jött fel elsőnek. Nem engedett be egyszerűen, utasításokra cselekedtem, nem is figyeltem, csak arra, hogy mihamarabb kész legyen. Később fedeztem fel, hogy mennyi minden lehetőséget rejt magában, azt, hogy olvasni fogják. Nem tudtam, hogy a fényképem is felkerül. Azt hittem, csak a weboldal szerkesztője látja. Az egész rendszert később ismertem jobban meg, mert azon az estén nem volt fontos nekem csak az, hogy megmaradjon a történet.

Korábban hol és hogyan értél el olvasókat és milyen sikerrel?

Korábban semmilyen módon nem értem el olvasókat, mert nem is törekedtem rá. Nem gondoltam arra, hogy ezek jók vagy nem.  A gyerekeimnek meséltem, a novellákat egyszerűen azért vetettem papírra, hogy kiírjam magamból, amit muszáj. Felnőttként a fiaim javasolták, hogy tegyem nyilvánossá.

Pár éve ismertem meg egy nagyon értékes embert, akivel megosztottam néhány írásom. Ő író, oktató és terapeuta egyben. Szerencsés vagyok, hogy találkoztunk. Ő azt mondta, hogy nekem írnom kell. Biztos azért, hogy nem családtag, neki elhittem, hogy jól csinálom. De ő sem gondolta, hogy ilyen formában ömlik ki a sok tapasztalat, a sok érzés belőlem.  Az őzike új utat talál történet erről szól.

Mit javasolnál a kezdő íróknak? Milyen bölcsességet vagy tapasztalati tanácsot adnál át nekik?

A kezdő íróknak azt javasolom, hogy legyenek őszinték, szívből írjanak. Nem szeretnék általánosságokat mondani. Ha jön az érzés, hogy papírra kell vetni, üljenek le, és tegyék meg. Nekem erre most lett lehetőségem, ők ne várjanak ennyi ideig, ha lehet!