Meskete mesék szólaltak meg Debrecenben

Ma különleges élményben volt részem. A szülővárosomban, Debrecenben meséltem a Méliusz könyvtárban. Nyári tábort szerveztek az ott dolgozó szülők gyerekeinek, és ennek kapcsán hívtak el engem.

Közel 6 hónapja írok történeteket a meskete.hu oldalra. Több mint 140 mesét töltöttem fel ezalatt, ami számomra hihetetlen. Ömlött belőlem a szó. Évtizedekig ott rekedt a lelkem mélyén, hiszen korábban gyógyszerfejlesztőként és anyaként írásra alig-alig gondolhattam. Egyszerűen azért, mert nem jutott rá idő. 

40 éves munkaviszony után egy este leültem a laptop elé, és írtam. Onnantól kezdve folyamatos lett ez a tevékenység. Attól tartottam, hogy egy gépmeghibásodás miatt elvesznek a meséim. Ezért arra gondoltam, feltöltöm a netre egy biztos helyre. Így találtam rá Gutási Gábor weboldalára, szinte azonnal. Őszinte leszek, azon a napon nem sokat teketóriáztam. Már esteledett, a gép utasításokat adott, én végrehajtottam. Bemutatkoztam, fényképet raktam be magamról, feltöltöttem az első mesém, kategorizáltam, vezérszavakat írtam, jogtiszta képet kerestem.

Az itt eltöltött időnek egy pillanatát sem bántam meg. Kinyílt előttem az élet egy új területe. Olyan szakasz, amiről nem is álmodtam korábban, azt gondoltam, hogy csak másoknak létezik. Az öröm, hogy az érzéseimből is átadhatok vadidegen embereknek, hatalmas. 

Okleveles vegyészként a tudásom legjavát nyújtottam, napi jóval több, mint 8 órában. Racionális gondolkodásból vizsgáztam minden pillanatban. Jelenlegi munkámban egész másra van szükség. A gondolataim mellett a lelkemre, az érzéseimre is. Ez nekem pozitív élmény. 

Ma délután azzal a korosztállyal találkoztam, akiknek írok. A legkisebb 4, a legnagyobb 11 éves. Nem csak a nézettségi mutatót láthattam a meséim után, hanem az arcokat, a tekinteteket is, mikor hallgatják.