A gyógyító vándor

A gyógyító vándor.

Út  őrzi   lépései   nyomát,

Járja   a  küldetése   útját.

Messziről   jön  a  földi  utazó,

Vállán    orvosi   táska   látható.

Köpenyszerű    ruhája   poros,

Szakálla  és  haja  is    kócos.

Tekintetében   szomorúság,

Arcán  testén,  érzi   fáradtság.

Süti  nap   homlokát,   ráncait,

Tapasztalt  bölcs   embernek  látszik.

Sok  mindent   megélhetett,   látott,

Megéhezett   küldetésben   volt.

Pihent   leült   fa    árnyékában,

Élelmet  néz  a   táskájában.

Evett   majd   ívott,  pár   korty  vízet,

Éhségén   ivásán   enyhitett.

Elővette    útinaplóját,

Írta   tovább  új   tanítását.

A  gyógyításók   hasznosságát,

Tapasztalatok   tanulságát.

Bárhol   járt  és   jár,  mindig  tanul,

Koncentrál     figyelme   nem  lazul.

Orvosként   segíteni   szeretne,

Gyógyít  mindenkit,  akit  lehet.

Nagy   becsben   tartják,  hisz  keresik,

Gyógyítóként   már   elismerik.

Becsületesen    dolgát  teszi,

Tisztelet  mi  őt,   körülveszi.

Országokban  járt ,látott    orvos,

Gyógyítása    emberi,   hasznos

Már  várják  ezért,   tovább   indult,

Tőle   nem   messze, harang   kondult.

Faluhoz   céljához   közel  van,

Küldtek  érte ,   valaki   bajban.

Sietősre    vette   a  lépést,

Közben   ő  feltesz,  néhány  kérdést 

Mi  a  panasza    a  betegnek,

Ki  ő  és   miben   segíthetek.

Gyerek   az,  görcsöl,  láz is  gyötri,

Egy  két   napja   nem  is  tud   enni.

Sietve   odaért   beteghez,

Megvizsgálta  látta,   megnézte.

Vakbélgyulladás   felismerése,

Gyereket  gyorsan    meg  mütötte.

Szerencse    még  időben   tette,

Meggyógyulhat   neki   betege.

Nála   ez   már   rutinnak   számít,

Mindenki  mint    orvosba     bízik.

Családtagok   megkönnyebbültek,

Megköszönve   hálásak   lettek.

Megvendégelték     ezért,   orvost,

Gyógyított   és   nyugalmat  adott.

Orvoslásnak   erre   jó  példa,

Becsület   a   tisztesség   dolga.

Történetem  igaz  is   lehet,

Találni   segítőkész    embert.