A borzasztóan szerelmes borzok - Eszti-mami meséje

A borzasztóan szerelmes borzok - Eszti-mami meséje.

Borzaska és Borzalmaska, a két borz testvér elhatározták, hogy meglátogatják barátjukat a kíváncsi teknőst. Persze a reggel most sem indulhatott úgy, hogy ne vesszenek össze. Összevesztek azon, hogy milyen ruhát húzzanak, összevesztek a reggelin, és azon is, hogy melyik úton induljanak el.

- Ez az út rövidebb!

- De ezen az úton nincs annyi szúrós tüskés bokor!

   Mikor végre megegyeztek, és elindultak, eszükbe jutott, hogy milyen jó lenne ebédelni egyet. A káposztás vendéglőbe nem mehettek, hiszen onnan kitiltották őket… Akkor most hol ebédeljenek? Mindkettőjük pocakja már akkorákat kordult, hogy a harkály azt hitte, hogy vihar lesz, mert hogy  dörög az ég…

Ekkor valami gyönyörűséges dolgot láttak a kis gyalog úton. Azt hitték álmodnak.

- Ilyen nincs… - mondta Borzaska álmélkodva

- Nem hiszek a szememnek… - mondta Borzalmaska  -Biztosan csak álmodom…

Mert hogy a szemük előtt, egy gyönyörűséges Borzleány suhant el egy piros rolleren.

- Hogy áll a hajam? - kérdezte Borzaska.

• - Elég borzas! - mondta Borzalmaska.
• - Van egyáltalán fésűd? Meg kellene már egyszer fésülködnöd! És én? Jól nézek ki? - kérdezte.

- Elég borzalmasan nézel ki! Hogy áll rajtad az a nadrág? És mikor volt ki mosva?

Közben eléjük vágott a Borzleány, balerina mozdulattal, és hihetetlenül kecsesen. Megállt a rollerjével, és ezt kérdezte:

- Nem tudjátok véletlenül, hogy hol van erre felé egy cukrászda? Véletlenül eltűnt a tölcséremből a fagyi…

  A két borz borzasztóan zavarba jött… Hogy egy ilyen gyönyörű jelenség velük szóba állt, teljesen elolvadtak…Egymást túllicitálva próbáltak segíteni…

- Szerintem arra van! - mutatott Borzaska jobbra…

- Nem, szerintem arra van, mutatott Borzalmaska balra…

Eközben lefékezett mellettük egy jól fésült, sportos, Borzfiú.

Ezt az úton szedtem, de szívesen neked adom! - mondta a jövevény, és egy maroknyi áfonyát töltött a leány kezében lévő tölcsérbe…

- Köszönöm! - mondta a Borzleány, és amilyen kecsesen jött, olyan kecsesen hajtott el a rollerjén…

  A három Borzfiú sokáig nézett utána. Úgy érezték, ilyen szépet még nem láttak soha. Azt sem tudták hova indultak. Így olvadozva, rogyadozó lábakkal elindultak haza. Még veszekedni is elfelejtettek. Nem is értette senki, hogy mi történt velük. Igazából ők sem tudták, csak sóhajtoztak reggeltől estig.