Bagoly és a szeleburdi kismadár 10. rész

Bagoly és a szeleburdi kismadár 10. rész.

A bagoly és a szeleburdi kismadár 10. rész

                                                  Az erdei piknik 

 - Ma van Pletyi…- még végig sem gondolhatta bagoly rendesen a mondatot, amikor is villámként cikázott el mellette a kismadár.

 - Ma van a nagy nap! - kiáltotta röptében. - Ma van a Pletyi-piknik! - kürtölte szét vidáman a kicsi. És amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt. Csak egy szélben ide-oda libegő tollacska táncolt utána a levegőben, majd végül bagoly csőrén landolt csendesen.

 - Uhuci! - tüsszentett egyet bagoly. - Komolyan mondom, mindig meglep! Nem is tudtam, hogy tudok tüsszenteni, de ez a kis szeleburdi ezt is elérte!

 - méltatlankodott Uhu magában. - Ejnye! Mit is akartam gondolni? - töprengett bagoly. - Ja, igen! Hogy ma van Pletyi nagy napja! Remélem minden jól sikerül. - aggodalmaskodott Uhu a teáját szürcsölgetve. Eközben Pletyi, miután telekürtölte az erdőt, nekilátott a teendőinek. Egy kivágott farönkön szépen megterített. Mindent alaposan kitervelt. Végig gondolta, hogy kinek mi a kedvenc étele-itala, és ezek szerint pakolta meg az asztalt. Egyik tálban mindenféle bogyó, a másikban magvak, a harmadikban egy nagy adag méz, és középen egy szép répatorta. Pletyi elégedetten nézett szét, már csak a vendégek hiányoztak. Hanem aztán, borzasztó dolog történt. Egy frissen futó nyári zápor heves szélviharral vonult át a tisztáson. Mindent felborítva, eláztatva, elsöpörve. Pletyi is alig tudott elmenekülni a szél elől. Ázottan, csapzottan kuksolt egy elhagyott odúban. Szomorúan lógatta csőrét.

 - Most aztán mindennek vége! Ekkora szégyent! Mit fognak gondolni rólam? Ide csődítek mindenkit, a nagy semmire! Azt hiszik, hogy ez a kismadár nem csak szeleburdi, de megbízhatatlan is! Lehet, hogy világgá repülök, csak száradjon fel a tollam! - gondolta durcásan elkeseredésében Pletyi. Eközben, észre sem vette, hogy mi történik a tisztáson. Egy letört faág takarta el a kilátását az odú elől. Az erdei állatok ugyanis tudomást szereztek a szerencsétlenségről, és egymást tájékoztatva megbeszéltek egy találkát a nagy tölgyfánál. Ott aztán összedugták a fejüket, hogy kitaláljanak valamit. Aztán elérkezett a piknik ideje. Először is nekiláttak a nagytakarításnak. A kismadarak a szél által oda fújt letört ágakat szedték össze, a róka lesöpörte a farönk asztalt, nyuszi sütött répatortát, medve hozott mézet, a medvebocsok egy kosár málnát, süni a tüskéjére szúrt almát, mókus egy kis zsák mogyorót, az okos varjú szárított halat. Fácánkakas, és fácántyúk pedig mindenféle magot, ami a mezőn termett. Bagoly felbérelte a szentjánosbogarakat a díszkivilágításra, tücsköt, és barátait pedig a muzsikálásra. Mindenki elégedetten nézte a szépen kitakarított, és rendbe tett tisztást. Kezdődhet az erdei piknik, hiszen minden elkészült, a vendégek is itt vannak, csak egy valaki hiányzott. 

 - Hol van Pletyi? Nélküle nem kezdődhet a Pletyi-piknik! - nézett szét nyuszi.

 - Keressük meg! - javasolta medve. És valóban, mindenki a kismadár keresésére indult. Süni a bokrok alatt nézett szét, medve a gyalogúton, bagoly a levegőben szárnyalva kereste a kismadarat. De hiába. 

 - Nézzétek! - mutatott Palkó a faággal eltakart odú felé. Ekkor a többiek is észrevettek, egy víztől csöpögő tollat, ami Pletyi összekuszált búbján ágaskodott, zászlóként lengve a szélben. Palkó most odaröppent a szomorkodó kismadárhoz, majd kedves csiripelő hangján mindent elénekelt Pletyinek. Végül megkérte, hogy csatlakozzon a piknikhez, mert nélküle biztosan nem fogják elkezdeni. Pletyi az odú mélyén nagyon meghatódott az erdei állatok segítségén, és Palkó kedvessége miatt pedig teljesen elolvadt. Gyorsan rendbe szedte a tollait, és vidáman röppent ki a többiek közé, Palkóval az oldalán.  A piknik nagyon jól sikerült, igazán mindenki jól érezte magát. Végül az erdei állatok boldogan tértek haza aludni. Reggel aztán bagoly a teáját szürcsölgetve nézte az ébredező erdőt. Majd felfedezte a feléje repülő kismadarat.

 - Képzeld mi történt! - huppant bagoly mellé Pletyi. - Elnézést! Jó reggelt!

 - köszönt a kismadár.

 - Jó reggelt kisbarátom! - köszönt mosolyogva bagoly. - Képzeld mi történt! - mondta ő is a kicsinek. - Na, de előbb mond te! - nyújtotta oda a teát a kismadárnak.

 - Hát kérlek szépen, az történt, hogy mindenkitől bocsánatot kértem, és képzeld, senki sem haragszik! És hát a piknik! Szóval azt hittem, hogy az egészet elfújta a szél. De a barátaink, mindent helyre hoztak! - mesélte dagadó mellel a kicsi. - Szeretnek! Érted? Mindenki szeret! Még Palkó is! - mondta lelkesen Pletyi.

 - Az még hagyján! - kezdett bele bagoly. - De még mi történt! Ide nézz! - és bagoly most ünnepélyesen átnyújtotta Pletyinek a táskáját. A kismadár nyúlt érte. 

 - Tudom, itt felejtettem - mondta, és nem értette, hogy bagoly miért úgy adja oda neki, mintha egy ajándék lenne. 

 - Szóval, ez a táska mostantól egy nagyon fontos táska lesz! - folytatta bagoly ünnepélyesen. - Ugyanis az erdő lakói tisztelettel felkérnek arra, hogy te legyél az erdei postás! Engem bíztak meg, hogy ezt elmondjam neked. - tette még hozzá Uhu, és a kismadár nyakába akasztotta a táskát.

 - Mi? Hogy én? Én legyek az erdei postás? És ezt hogy? - csuklott el Pletyi hangja. - Én, én ezt örömmel elvállalom! És és ez megtiszteltetés! Köszönöm bagoly! Mindenkinek köszönöm! Akkor most mennem kell, mert holnap sok munka vár rám! - kiáltott röptében bagolynak, aki azt sem tudta, hogy holnap vajon találkozik-e még a szeleburdi kismadárral.