A csípős méz


http://mocorgohaz.hu/

 
                    Dimben innen - dombon túl élt egy mackócsalád: Medve Edit asszonyság, Medve Edvin egyéves mackó fiú, akit mindenki Medvinnek szólított meg a kis ikrek - Medve Marci és Medve Marcsi. Halkan mesélek róluk, mert még javában alszanak, csak...

Kép forrása: pixabay.com

 
                    Dimben innen - dombon túl élt egy mackócsalád: Medve Edit asszonyság, Medve Edvin egyéves mackó fiú, akit mindenki Medvinnek szólított meg a kis ikrek - Medve Marci és Medve Marcsi. Halkan mesélek róluk, mert még javában alszanak, csak néha hallatszik mormogás a barlang mélyéről.
                    Egy februári verőfényes reggel Mamó megmozdult, kinyújtotta elgémberedett végtagjait, nagyot ásított, majd kikandikált, és az odújuk elé cammogott. "A hóból is megárt a sok"- dörmögte csak úgy magának. A bocsok felé hóvirág és ibolyaillatot sodort a szél. Ők is lassan ébredeztek sűrű pislogások közepette. Már éppen indultak volna anyjuk után, amikor azt látták, hogy nagy iramban igyekszik vissza feléjük. Egyszuszra elmondta: "Negyven napra hasra! Megláttam az árnyékomat." A bocsok visszahúzódtak a vackukra, de sokat izegtek-mozogtak, mocorogtak közben. 
                    Medvéné megvakarta a feje búbját, mivel akkor csak sok mesével tudja bent tartani a csemetéket maga mellett, ám közben a medvehagyma illatát érezték már mindannyian az orrukban. A mesekert legszebb meséit találta ki, bábukat készített a szórakoztatásukra. Máris megkezdődhetett a zsebszínház műsora. A télutó megtréfálta a medvecsaládot, de gyorsan telt az idő.
                     Újabbnál újabb ízes mesék kerekedtek a pompás citromfűről, a zsályáról, a cickafarkról, a kakukkfűről, Fánkfaló Lászlóról és a csipkebogyó lekvárról. Mamó elmesélte, hogy a málna álma, hogy a mackók lecsipegessék. A szedret a selyemrét mellett fogják megtalálni, az édesgyökér a százszorszép útnál várja őket. A virágzó mandula irányában egy ösvényen eljuthatnak ahhoz az óriási fához, ahol a körmüket élesíthetik. A zimezum méhek meg hamarosan hozzáfognak a munkához, amint az akácfa kivirágzik, hogy lépes mézzel várják az erdő medvéit.
                     Medvin néha közbeszólt, hogy ő majd elvezeti a kicsiket oda, ahol a legédesebb körte meg vackor terem. Tavaly nyáron az unokatestvéreikkel: Miki, Mimi és Mini macikkal körbe-körbe fogócskáztak a körtefák körül. Bújócskázni a bodzásban a legérdekesebb. A játék végén sokszor halat fogtak a csermelyben vagy fára másztak. Mamó felhívta a figyelmüket a veszélyekre is, arra, hogyan különböztessék meg a gyalogbodza bogyóját a fekete bodzáétól. Ha mégis elrontották a gyomrukat, milyen keserűfüvet keressenek a liget szélén. Mesehallgatás közben igaz néha el-el bóbiskoltak a csemeték.
                    A mogyoróbokor már hívogatóan lengette a barkáit, amikor mindannyian kimerészkedtek a közeli tisztásra. Tavasz végére már minden vakondtúrást ismertek, a cinke, rigó, gerle, harkály hangját is meg tudták különböztetni. Találkoztak az idősebb unokatestvéreikkel és a pici Ursulával. A galagonyáson túl még nem játszottak, mindenfelé együtt tartottak.
                    Egy nap Marci és Ursula otthagyták társaikat. "La, la, la, Ursula" - énekelgette Marci vidáman, ahogy mind messzebbre kerültek. Egy odvas hársfához értek. Ekkor Marci megszimatolta a mézet. "Lép, lép, lépesméz" - dúdolgatta. Miközben a fa törzsén mászott felfelé, azt gondolta:" Komas, koma, lakoma. Meglátjuk hamarosan, igaz  lesz-e a mondás: Él, mint Marci Hevesen". Ursula óvatos volt, félve tekintett Darázs Balázs zümmögő csapatára, de Marci már fent nagy bátran belenyúlt az odúba. A méhek harciasan védekeztek, és megtámadták a betolakodót. 
                    Marci villámgyorsan lekúszott, a megszeppent Ursulának csak annyit szólt oda: " Nem tudtam, hogy a méz csípős!". Eliszkolt a csermely felé. "Som, som, mosom a mancsom. Som, som, okosodom!"- dünnyögte szomorúan. Csak azt nem tudta eldönteni, hogy vajon csalán nőtt-e a fában? Ezt a tanmesét biztosan átszundította. 
                    A szófogadatlan, torkos mackó megígérte, hogy többé soha nem kóborol el. Egyre csak azt hajtogatta: "Bocs, bocs, még olyan kicsike bocs vagyok. Nem könnyű a bocs korom". A Mamója megfedte, de megint elismételte a bölcs tanácsokat, hogy jól megjegyezze, hisz jövőre ő taníthatja majd testvéreit az erdő rejtelmeire.
                    Most bekukucskáltam hozzájuk. Marci egy jókora körömvirágos borogatással az orrán pihen. Ti is halljátok a szuszogását?  Csöndben sétáltam tovább. Talán éppen finom mézes-mázos puszedliról meg szamócáról álmodik.
Cvetanovic Marta, Amatőr

Ezt a mesét írta: Cvetanovic Marta Amatőr

Gyermekirodalmat kedvelő pedagógus vagyok.Három gyermekes anyuka és nagymama vagyok.A meséket sokat olvastam, meséltem és költöttem az évtizedek alatt.Legjobban a kitalált meséket szerették a gyerekeim hallgatni.


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!