A csodás hangú kiscsikó

A csodás hangú kiscsikó.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy csikó úgy hívták Max. A kiscsikó szinte mindig a pitypangos réten nyargalt, közben énekelni próbált…”tralala tralala trilala..trilla…” szálltak a felhők közé a csilingelő dallamok. De rohangálás közben nem találta a megfelelő hangszínt, hangmagasságot… lelkesen énekelt, vidáman boldogan, a környező fákon békésen üldögélő madarak halkan kísérték tétova énekét.

 Max föl alá szaladgált a zöld mezőn, énekelt lelkesen rendületlenül. Az ég kékjéből előtűnt egy apró madárka. Szélsebesen repült hozzá.

• Kiscsikó, kiscsikó segíts nekem - kiáltott riadt szárnycsapások közepette.

• Mit segíthetek, madárka? - kérdezte Max.
• Nagyon fázom, kiscsikó, melegíts fel, nagyon fázom és a nap melege már nem melenget. - kérlelte az apró vörösbegy a csikót.
• Max vagyok - mondta a csikó. - Itt élek a mezőn, gyere szállj le a hátamra, búj a sörényembe.
• Pirosnak hívnak, vörösbegy vagyok, eltévedtem a családomtól. Égre földre kerestem őket, de sehol sem találom őket. - mesélte a kismadár, miközben fázósan a csikó sörénye közé fúrta parányi testét.

A csikó a kismadár utolsó szavait már alig hallotta, hiszen miközben a jó melegben mesélt Piros álomba szenderült. Max óvatosan leheveredett a pitypangos rétre és vigyázta a kismadár álmát. Szépen elaludtak, Max álmában az új dalt énekelte, szépen tisztán zengőn, ahogy csordogál a patak vize a medrében. Piros álmában az otthona melegét édesanyja szárnyának ölelését érezte.

Reggel lett, mind a kettőjüket a kelő nap simogató sugarai ébersztette fel. Piros megrémült, hisz Max barna fürtjei közé gabalyodott, Max megrémült mert valamilyen apró jószág csiklandozta a sörénye alatt a nyakát. Ijedten eszmélt rá, hogy a délutáni kismadár volt az aki a sörényébe gabalyodva próbált kiszabadulni. Nagy kacagással ismerték fel egymást.

• Köszönöm, Max a jó meleget, minden erőmet visszanyertem, olyan édesen aludtam a sörényedbe burkolózva - hálálkodott Piros. 
• Szívesen, remélem megtalálod a családod, az utad során. -örvendezett Max – Reggelizzünk. - javasolta a csikó, hisz a csikóknak nagyon sok energiára van szüksége, hogy a pitypangos rét minden szegletébe elfusson.
• Piros, gyere velem elviszlek egy ligetbe, tele van mézédes almával, kedvünkre csemegézhetünk, még kis kukacokat is találhatsz desszertnek - hívta kedvesen magával a kiscsikó.

A ligetben körös körül almafák sarjadtak, édes pirosan mosolygók. Max ügyesen szökellve, hátsó lábaival finoman megkocogtatta a legnagyobb és legpirosabb almát termő fát. A finom rúgás hatására lepotyogott pár érett gyümölcs. Piros és a csikó nagy örömmel falatozni kezdtek.

• Mit énekeltél Max? - kíváncsiskodott két megtermett kukac falat között Piros.
• Gyakorlom az éneket amit a ménesnek a Tavasz ünnepkor el szeretnék énekelni. De nem tudok szépen énekelni.- Búslakodott Max.
• Max, a gyönyörű éneket hallva találtam meg az almás ligetet, te vezettél ide. A hangod varázsa adott erőt, hogy még egy kicsit többet és többet repüljek. Elérjem a segítséget. Tudom, hogy segíthetek! Mert megmelegítettél és enni adtál…szervezzünk a liget madarai és állatainak egy koncertet. Hiszen a hangok varázsa az ami csodákra képes.- lelkesedett a vörösbegy.
• Az én hangom…engem mindenki csúfol a ménesben.  - szomorkodott a kiscsikó.
• Próbáljuk meg, adj egy esélyt, lepjünk meg mindenkit egy esti koncerttel…repülök is, hívni a vendégeket… este tábortüzet gyújtunk és a hallgatjuk az éneked.
• Rendben, próbáljuk meg, de segítened kell, énekeljünk együtt. - próbált lelkesedni MAx.
• Akkor indulok- csiripelte Piros és szélsebesen szárnyra kelt.
• Állatok, kicsik és nagyon este, mikor a Nap lebukik a dombok mögé, gyertek a liget fái közé egy titokzatos koncertre. - kiáltotta trillázva a kismadár. A mezők és a liget kisállatai megdöbbenve hallgatták a csalogató meghívást - két nyuszi falatozott a réten, meglepődve nézett fel a vörösbegyre. - Koncert? Ki érkezik madárka? Nincs itt énekes közel s távol…-értetlenkedtek a nyulak.
• Gyertek el majd meghalljátok, addig is vigyétek hírét, hogy egy tehetséges énekes vár mindenkit a ligetben.- csipogta lelkesen a kismadár.
• Ott leszünk- mondták a nyulak…és szaporán beugrottak az erdőbe hírét vinni a koncertnek..így szállt szájról szájra a hír, hogy egy énekes érkezett a pitypangos ligetbe.

Már a Nap sugara az utolsó simításokat ejtette a liget fáin, egyre több állat érkezett a tisztás szélére, várakozón csendben ültek, álltak.  Várták az énekes megjelenését. Nagy volt a meglepetés mikor Max a csibész csikó szépen zengő hanggal kedvenc dalát dudolva, majd látva a tátott szájakat énekelve kisétált a liget közepére. A meglepett állatok észre sem vették, hogy a Nap már régen elbúcsúzott a nappaltól és beköszöntött az este, majd az éjszaka. Az éjszaka sötétjéből egy vörösbegy pár repült a tisztásra kíváncsian füllelve. Mikor leszálltak örömmel látták, hogy a kis Piros a tisztás szélén hallgatja a varázslatos dallamot. Ki volt az érkező vörösbegy pár? Hát nem más mint Piros aggódó szülei.