A Diófa, az Almafa és a Gesztenyefa barátsága

A Diófa, az Almafa és a Gesztenyefa barátsága.

 A Diófa az Almafa és a Gesztenyefa barátsága

Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás- tengeren is túl, volt egy kis falu, ahol a növények beszélgettek. Nagyon kevesen ismerték ezt a csodaszép helyet. Csak gyerekek léphettek be e csodaszép világba. Híre ment, hogy nagyon sok fa van a faluban, de nem tudták, hogy milyenek, csak nevelgették, és ha betegek voltak ápolták gondozták őket. Egy szép napon megszólal, azaz almafa, amelyik szomszédságában egy diófa állt. Azt mondja az almafa:

• Kedves Fa bemutatkoznék neked! Én Almafa vagyok. Olyan szép madárszó hallatszik egyik ágadról! Mondd téged, hogy hívnak? Látom a leveleid, törzsed, sem a termésed nem olyan, mint az enyém.
• Kedves Almafa engem Diófának hívnak. Én elég sok helyen megtalálható vagyok, érdekes, hogy még nem találkoztunk. Szeretem a tápanyagban gazdag földet, legyen az dombon, vagy sík vidéken. Nekem jól megmunkálható törzsem is van, gyakran a faiparban felhasználnak, és értékes fának tartanak engem az emberek, mivel keményfák közé tartozom. Kérgem világosszürke cserepes. Az életkoromat számláló évgyűrűim jól elkülönülnek egymástól. Héjas gyümölcsöm a dió. Ha a termésem kalapáccsal megtörik a barázdákban dióbél lakik. Dióbelet a gyerekek is nagyon szeretik, hiszen a B-vitamin a legtöbb benne. Ágaim szerteágazó, lombkoronám lehullatom ősszel, és leveleimet színesre festi ecsetjével Őszanyó. Almafa kérlek te is mesélj magadról egy kicsit! Gyönyörűek a terméseid! Mondd, hogy csinálod?
• Terméseink nagyon sokfélék, testvéreimmel együtt egy nagy családot alkotunk. Őket úgy hívják Idared, Jonatán, Jonagold, és Gála. Lombhullató fák csoportjába tartozom én is, ősszel levetem régi ruhám, hogy tavasszal új ruhába öltözhessek. Virágaim szép fehérek, öt sziromból, és ugyanennyi apró csésze formájú levelekből áll. Termésem az alma, amelyet héj fed be, alatta pedig a vastag gyümölcshús közepén pedig kis barázdákban magvak vannak. A gyerekek szinte egész évben ehetnek a terméseimből, jó kis vitaminforrást nyújtok számukra zamatos termésemmel télen is és nyáron is. Fás szárú növénynek is mondanak, szerteágazó gyökérzetemmel, pedig a talajból felveszem a tápanyagot, ami a növekedésemhez szükséges. Kérgem szürkésbarna, közepes magasságúra növök ágaim erősek. Neked is nagyon érdekesek a terméseid mi az, amik futnak rajta? – kérdezi az almafa.
• Azok a diók jellegzetes tulajdonságai a szabálytalanul futó, hosszirányú feketés vonalak.

Közben ahogy beszélgetnek meghallja a gesztenyefa is. Szegény egyedül volt magányosan egy kert kellős közepén. Barátságot kötni nem tudott senkivel, így gondolta, hogy elmegy barátokat szerezni. Gondolta szerencsét próbál. Ment, mendegélt, míg egyszer csak ebbe a kis falucskába nem ért. Az Almafa kérdezte tőle meglepetten:

• Szia téged, mi szél hozott? Még soha nem láttunk itt a környéken! Eltévedtél talán?
• Sziasztok, nem tévedtem el, épp ellenkezőleg. Útnak indultam, hogy barátokat szerezzek nagyon egyedül éreztem magam ott ahova gazdám elültetett még ifjú koromban. Szél hozta el a hangotokat hozzám, akaratlanul is meghallottalak benneteket.
• Szelídgesztenyefa a becses nevem. Szeretem a meleget és párakedvelő fafajta vagyok. Leginkább Kőszeg és Sopron környékén vagyok megtalálható. Könnyen összekeverhető vagyok a kocsányos tölgyfával. Kérgem hosszú ideig sima, de ahogy az idő múlik felettem, úgy megrepedezik, és cserepessé válik. Törzsem középkeménységű és gyűrű formájú likacsok találhatóak rajta. Termésem tüskés, mint a süni ruhája. A tüskés burokban van maga a gesztenye, amelyet, ha jól megsütnek az emberek, akkor bizony finom csemegét tudhatnak magukénak, miután a termésem héját lefejtették róla. Én is lombomat levetem ősszel, ahogyan Ti is! Hasznosítanak engem faiparban, könnyen lehet velem dolgozni. Öreg koromra jól hasítható vagyok, akkor pedig otthon melegét őrzöm hideg téli napokon. Termésemből pedig gesztenyemassza készül, így minden évben a karácsonyi asztalon ott lehetek. Levelem végén és oldalán is apró tüskécskék vannak.

Ahogy tovább beszélgettek és egyre jobban megismerték egymást, rájöttek, hogy mindegyikőjükben van valami, amitől különlegesek, érdekesek, és nagyszerűek. Közös tulajdonságaik össze hozta őket, és egymás társaságában maradtak. A nagy beszélgetésekből idővel igaz barátság kerekedett. Az Almafa, a Diófa és a Szelídgesztenyefa még mai napig is ott beszélget abban a pici faluban az Óperencián túl. Aki nem hiszi, járjon utána.