A fa és az őzike barátsága

A fa és az őzike barátsága.

Egy kicsi fának búsul az ága,
búsul, mert neki nincsen virága.
Hajlik a fényre: dúsul a lombja,
bízik, az erdő tán befogadja.

Őrzi egy kis tó, öleli partja,
úszik a felleg, hogy ne takarja.
Szomorú mégis, könnyes a fácska,
mert nincs virága, nincsen barátja.

Őzike tikkad, Nap heve bántja,
látja a kis fát, bújik alája.
Vidul a fácska sok kicsi ága,
érzi, hogy elmúlt búja, magánya.

Nem bánja most már, ha nincs virága!
Pislog az őz is, szemében hála.
Védi az őzet hűen a fácska,
az őz sem gondol régi bajára.

Forrás: https://www.poet.hu/vers/283097