Kép forrása: Despositphotos
A falánk kecske.
Élt egy kecske, színe barna.
Nincs kalapja, csak két szarva.
Szőr borítja, nincs kabátja,
viszont van egy jó barátja.
Legjobb barátja a hasa,
éhesen sosem megy haza.
Nem csak eszik, mást is szokott.
Néha köszön, hogy – Jó napot!
Belecsap a tenyerembe,
beleharap kenyerembe.
Mint a felhők fenn az égen,
tovább kocog jó kövéren.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Kovácsné Demeter Monika Iringó
Egy hatalmas botanikus kert füves, sziklás részén, egy szép fehér kő alatt volt Gyuri gyíkocska és szülei lakása. Mikor a nap felkelt, néhány sugara bekúszott a szobába, így hívogatta őket ...
Elolvasom
Bodzamese Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, vagy még azon is túl, élt egy kisleány, úgy hívták: Bodza. Karcsú dereka, formás keze-lába, de a legszebb a...
Elolvasom
Történt régen, Mátyás király idejében, mikor még a pereskedők így mondták egymásnak: "Nem hagyok én békét neked ebben az ügyben, ha a király elé megyek is!" Történt, hogy két székely szomszéd összeveszett...
Elolvasom
Újabb csodaszép, felhőmentes reggelre ébredtek. A szállodában sokszor hallották, hogy: “Mosolyogj, mert süt a Nap!” Azt illik tudni, hogy Hurghadában az esős napok száma kereken nulla egész évben. Tehát mo...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Erdős Sándor Meseíró, író, költő
Erdős Sándor vagyok 1972-ben születtem Mosonmagyaróváron. Tanulmányaimat Budapesten folytattam, mint vegyész és tíz évig a fővárosban éltem, mielőtt szülővárosomba visszahívott a szívem. Nős vagyok 2 fiú és 2 lány édesapja, akik már kirepültek a családi fészekből és önálló életet élnek. Három unokával is megajándékoztak az elmúlt években. Az irodalom szeretete a családomból hozott örökség és nagyon fontos a számomra...