A Félős farkas és a Három kismalac

A Félős farkas és a Három kismalac.

Egyik nap a Félős farkas szerette volna meglátogatni a Kíváncsi teknőst. De mivel nagyon félt, álruhaként egy fenyőfa ágat tartott maga köré, így bújva el mások elől. Lassan haladt, nehogy észrevegyék. Amikor így bujkált, véletlenül rálépett egy száraz ágra. Az ág nagyot reccsent, és a Félős farkas majd kiugrott a bőréből ijedtében. Most már nem csak azt nézte, hogy ki jár az úton, hanem a lába elé is figyelni kellett. Arról persze nem tudott, hogy a reccsenés másokat is megijesztett… Mert hogy pont arra kocogott a Három kismalac. Amikor a farkas a száraz ágra lépett, a kismalacok ijedtükben beugrottak a farkassal szembeni bokorba. Pont arra sétált a Kíváncsi teknős. Az előbb még látta a három malackát az úton, most meg sehol semmi… Erre aztán tényleg kíváncsi lett, hogy mi történt valójában. Nézelődött, kukucskált, hogy hova tűntek a röfik…  S mindeközben megmozdult a fenyőág…

-Ki van ott? - kérdezte. A Félős farkas látva a Kíváncsi teknőst, közelebb merészkedett.

-Hozzád akartam menni. - suttogta a Félős farkas. - De egy kicsit megijedtem! - és előmerészkedett a fenyőág alól.

-És most mitől félsz? - kérdezte a farkast.

-Szerintem mindentől…Ez az én nagy bajom…

A szemközti bokorból hitetlenkedve nézett a hat szem… - Ez a farkas tényleg ilyen félős, vagy csak beakar csapni minket?! - sutyorogták egymás között a malacok… A teknős is vakarta a fejét. -Te nem változtál semmit, mióta láttalak…Akarom mondani, de! Hiszen te még félősebb lettél. - közben a kíváncsi teknős észre vette a másik bokorból leskelődő hat szemet.

-Ne ijedj meg farkas komám, de nem vagyunk egyedül…

-Ugye? Úgy tudtam! - és már magára is rántotta az álcáját…

-Védj meg kérlek! - nézett könyörgőn a farkas a teknősre.

-Megvédelek! - sóhajtotta a teknős. - Nem igaz, hogy mindig mindent nekem kell csinálnom! - mondta felháborodva. - Na gyertek ki a bokorból! - szólította fel a másik bokorban bujkálókat… A Három kismalac remegve előbújt.

-Tudjuk, hogy farkas van az álca alatt! Nem fog megenni?

-Ő? Biztos nem! - legyintett a teknős. - Egyébként mi járatban errefelé?

-Az a helyzet, hogy keresünk egy eladó biztonságos házikót. Szeretnénk itt letelepedni. De eddig amit megnéztünk az a  rókalyuk, a mókusodú és a vakondtúrás volt. Ez egyik sem megfelelő nekünk.

-Nekem van házam téglából… - mondta remegő hangon a fenyőág alól a farkas. - Lakhatnátok velem, de csak akkor, ha nem bántotok!

Nagyra nyílt a malacok szeme. Nem is tudták min lepődjenek meg jobban. Azon, hogy a farkas meghívja őket a házába lakni, vagy azon, hogy arra kéri őket, hogy ne bántsák…

-Ez valóban jó ötlet! - mondta a teknős. - Így egycsapásra minden probléma megoldódna! Ti tudnátok dolgozni, és biztonságos helyen lakhatnátok, a farkas meg mosna főzne rátok. Így mindenki jól járna.

Éppen megpróbálhatjuk, mondta a bátrabbik kismalac. A farkas előbújt, és bár remegő lábakkal, de elindult, hogy megmutassa a lakosztályát. A malacoknak tetszett a ház, és amikor mindenki megnyugodott, egészen jól összebarátkoztak. A farkas finomakat főzött, a három kismalac serényen dolgozott, a kíváncsi teknős pedig elégedetten ballagott tovább.