A hét törpe szorgoskodik

A hét törpe szorgoskodik.

A hét törpe háza
rég nem volt kifestve,
a nagy pingálásra
nem volt törpnyi kedv se.

Tudor fontoskodik:
el kéne kezdeni!
Mindenki dolgozik,
egy kis festék s pemzli!

Nézd, hogy milyen okos!
Nosza, rajta, Tudor!
Ő a főkolompos...
- kacarászik Vidor.

Elkezdik a munkát,
Vidor beáll végre!
Mindenki az ágyát
betolja középre.

Kuka nem szól semmit,
már előre látja:
Szundi majd csak ásít,
ő meg taszigálja!

Az egyik fal nem jó,
túlságosan rikít!
- zsörtölődik Morgó,
s megfricskázza Hapcit.

Hapci tüsszent egyet...
Csinálja most már más!
Akármit is teszek,
mindig a dorgálás!

Az egyetlen Szende,
ki csendben dolgozik,
ő annyira félszeg,
most sem panaszkodik.

Végre kész a munka,
a hét törpe örül:
a ház minden fala
ragyog kívül-belül.

A napot lezárják,
kigyúl hét kis lámpa...
Hófehérkét várják
haza a kis házba.

Rögtön észreveszi,
hogy ma mi is történt,
és megölelgeti
a hét szorgos törpét.

Dicséretet kapott
minden kicsi törpe:
Kuka, Hapci, Morgó,
Tudor, Vidor, Szende.

Szundi következett
a méltatás-sorban,
de ő rég álmos lett,
elaludt álltában...

Forrás: https://www.poet.hu/vers/271605