A hód és a csonka ceruza - Eszti-mami meséje

A hód és a csonka ceruza - Eszti-mami meséje.

- Ezt most muszáj volt? - kérdezte elgyötörten a csonka ceruza.

- Hupssz…- nézett meglepődve a hód.

- Mégis miért csináltad? Én mindent megadtam neked! Vagy nem?

- Igazából nem tudom miért csináltam… - tette a szájára a kezét a hód.

- Hogy-hogy nem tudod? - kérdezte sértődötten a ceruza. Most készültem el veled. Kényelmes, vízhatlan bundát rajzoltam neked! A kezed, a lábad jól tudod használni! A fejed is formás, szép lett a bajuszod, és a szemed is! Most ez a hála?

- Én igazán hálás vagyok! - mondta a hód.

- Igen? Ilyen az amikor hálás vagy? - duzzogott tovább a ceruza. Zöld füvet is kaptál, de neked ez sem elég. A fogad is teljesen olyan, mint a hódoknak!

- Mit mondtál, kérlek?!

- Zöld füvet is kaptál!

- Nem, nem azt, a másikat!

- A fogad is olyan teljesen mint a hódnak!

- Tényleg? Én  hód vagyok? Most komoly? De jó hogy elmondtad, hogy ki vagyok! - mondta hálásan a hód. - Akkor már tudom, mi a hiba!

- Tudod? És mi? - kérdezte csalódottan a ceruza.

- Mindent jól csináltál, csak egy valami hiányzik!

- És micsoda?

- Fák, és folyó! Nekem rágcsálnom kell! Egész nap! És építenem!

- Igazad van! - ismerte be a ceruza. - Nem voltam elég körültekintő! Akkor rajzolok neked fákat és folyót, még mielőtt engem forgácsolnál szét. - és a csonka ceruza serényen rajzolni kezdett, bízva a hód türelmében. Azt is megfogadta, hogy legközelebb jobban figyel majd, és körültekintőbb lesz a saját érdekében… De hogy milyen nehéz is az alkotói munka, ezt soha nem gondolta a csonka ceruza…