Kép forrása: pixabay
A nap és a hold.
A Napot minden reggel zajos madár sereg éneke fogadta nagy örömmel, hiszen ő hozta a fényt, és a világosságot.
A Hold ezt nagyon irigyelte, és szomorú volt, hogy őt nem fogadja ilyen vidám madár csivitelés.
( Szerinted mit jelent az, hogy irigy? … És mit jelent az, hogy szomorú?… Te szoktál irigy lenni? … Szoktál szomorú lenni?…)
Azon kívűl azt is megfigyelte, hogy mire ő megérkezik, már minden virág becsukta a szirmait.
- Haj-haj! - búslakodott magában. - De jó a Napnak! Őt mennyien szeretik! - sóhajtozott. A Szél, jártában keltében hallotta a Hold panaszos sóhajtásait. Aztán ahogy múlt az éjszaka, és felkelt a Nap, a Szél ezt hallotta:
- De jó a Holdnak! Pihenhet kedvére. Nincs ennyi dolga mint nekem! Gyönyörű csillagkoszorú veszi körbe, és kíséri égi pályája útján. Én bezzeg egyedül járom végig az utamat - panaszkodott a Nap is.
- Ej, nem lesz ez így jó sehogyan sem! - gondolta magában a Szél. - Ha ilyen panaszos, búskomor lesz a Nap is, meg a Hold is, hamarosan az emberek is elszomorodnak, meg a virágok, és a madarak is! Mit lehetne tenni? - tette fel magában a kérdést a Szél. Okos volt a Szél, addig gondolkodott, míg ki nem talált valamit.
( Te is segítettél már valakinek aki szomorú volt?…Kinek?…Milyen érzés volt?…)
A Szél még vidámabban nyargalászott örömében, alig várva, hogy a tervét megvalósíthassa. Reggel aztán fújdogált, szárnyalt, és a Nap körül is tett néhány karikát.
- Jó reggelt Nap! - köszöntötte Szél a napot! - Gyönyörű reggelt hoztál ma!
- Jó reggelt! Jó reggelt! Kinek jó ez? - durcáskodott a Nap.
- Hát nekünk! Mindenkinek! Nézd! Hányan örülnek neked! Hiszen a sok kismadár mind neked trillázik! Örülnek a fényednek, és a melengető sugaraidnak! A virágok szép sorban nyitogatják szirmaikat, a nyuszik kibújnak az üregeikből, bukfenceznek, hiszen egy újabb nap virradt rájuk! Látod?
- Én semmit nem látok! - mondta a Nap. Szél csodálkozva nézett a Napra, és csak ekkor vette észre, hogy egy kis szemtelen felhő takarja el a kilátást a nap elől.
Na, több sem kellett a szélnek, jó nagyot fújt a felhőre, aki aztán szépen elvitorlázott a Nap elől. A nap csak ekkor látta, hogy milyen csodás az élet. Már semmi nem homályosította el a látását. Boldogan járta végig az útját, és boldogan engedte át az éjszakát a Holdnak. De a Hold még mindig szomorú, és irigy volt. Látta a Szél, és megszólította a Holdat.
- Jó estét Hold! Gyönyörű éjszakának nézünk elébe. - mondta bíztatóan.
- Jó estét! Jó estét! Kinek jó! - durcázott a Hold. A Szél most jól körbe táncolta a Holdat, és észrevette a szemtelen felhőcskét, aki megint eltakarta a kilátást. Fújt egy óriásit, és a kis felhő kacagva úszott el a Hold elől.
- Na most nézz szét barátom! - mutatta a látványt a Szél! - Hallod a fülemülét? Ő este és éjszaka neked dalol! Látod a kisgyerekeket, akiket anyukájuk puha paplannal betakar, és a rólad szóló mesével ringat álomba? Tudod, hogy ilyenkor mindenki megpihen, és erőt gyűjt a holnaphoz? A fák nagyot sóhajtanak, és oxigénnel dúsítják a levegőt! A tengert te tornáztatod meg! Hol árad, majd pedig apad! És látod e, hogy mennyi gyönyörű szikrázó csillag kísér az utadon! Csodálatos életed van neked Hold! - táncolta körül a szél Holdat. És valóban! A Hold most látta meg, hogy milyen különleges munkája van, és nagyon elégedetten járta végig a pályáját. Majd pedig cseppet sem irigykedve adta át a terepet barátjának, a napnak. Szél pedig rendszeresen odafigyelt a kis huncut felhőre, aki szerette eltakarni a kilátást a Hold, és a Nap elől. Itt a vége, fuss el véle!
( Te miért szereted a nappalt?…És az éjszakát?…)
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Eszti-mami amatőr meseíró
Üdv! Magamról: Már gyermekkoromban sokat meséltem a kisebb testvéreimnek, amit nagyon szívesen hallgattak.Majd a gyermekeimnek, és most a kis unokáimnak. Sokszor hallom, hogy " mami mesélj még"! Előfordult többször is, hogy ez volt a kérés: "meséld el újra " azt a régebbi mesét! Nos ezért elkezdtem leírni őket, hogy ne merüljenek a feledés homályába ezek a kis történetek. Bízom benne, hogy más gyermekekn...