A Hold nyuszija

A Hold nyuszija.

A Hold Nyuszija

Csillagok fénye suhan át az égen, a távolban sok minden történik, de a Nyuszi a Holdon magányosan tölti napjait a Holdbéli palotában, de itt nincs senki, csak ő és a Hold. Nincs senki, akivel játszhat, tanulhat, beszélgethet.

Leült az egyik padra a palota mögötti kertben, majszolta a sajtot, majd megpillantotta a Földet, mely gyönyörűen ragyogott, kéksége mindig is tetszett a Nyuszinak.

- Vajon élnek ott mások is? – gondolkodott el.

A Nyuszi ebéd után a palota kristálytermébe ment és a hatalmas Ezüst Kristály elé állt. A legenda szerint a kristály képes kívánságokat teljesíteni, de csak olyat, amely tiszta szívből érkezik. Bízott magában és a kristályhoz szólt:

- Ezüst Kristály, hallgasd meg kívánságom, kérlek szépen! Szeretnék eljutni a Földre, hogy barátokat szerezzek! Szeretem a Holdat, de annyira magányos vagyok itt egyedül.

Az Ezüst Kristály érezte a Nyuszika őszinte kívánságát , így a különleges hatalmával egy rakétát varázsolt a nyuszinak.

- Ó! Egy rakéta?! Ezzel eljuthatok a Földre?! Ez fantasztikus! Köszönöm Ezüst Kristály!

A hatalmas Kristály egy apró szilánkot választott le magából, mely a nyuszika nyakában lógó medáljába ékelődött.

- Ha szükséged lesz rám, szólíts meg, Nyuszi! – hallatszott a Kristály mélyéből a mondat.

Nyuszika nagyon megörült, gyorsan össze is pakolt és cipelte a bőröndjét a rakéta felé. Beült, elhelyezkedett, becsatolta az övét is.

- Irány a Föld! – adta ki az uticélt a rakétának, amely azonnal, villámsebességgel a Föld felé elindult.

Kis idő elteltével Nyuszika megérkezett a Földre, kiszemelt magának egy üres területet, ahol felállíthatja a kunyhóját. A méretes bőröndből elővett egy kis házikót, majd a Kristályhoz szólt ismét:

- Ezüst Kristály, hallgasd meg kívánságom! Ebből a kis házikóból, legyen meleg otthonom.

A Kristály ezt a kívánságát is teljesítette, így Nyuszika már be is költözhetett az új otthonába.

Elérkezett a vacsora ideje. Ült a pihe puha foteljében és nézte a TV-t, de ezt a Holdon is így szokta, semmi nem változott.

- Még mindig nincsenek barátaim, hiába vagyok a Földön. – szomorkodott.

Felnézett az égre, ahol a Hold, gyönyörű ezüstös fényében ragyogott.

- Még mindig magányos vagyok….mit tehetnék? – gondolkodott búslakodva.

A Kristály fényleni kezdett és egy iskolai ruhát varázsolt a nyuszinak, jelezve, hogy az iskolában, biztosan talál barátokat. Nyuszika nagyon örült ennek, alig tudott éjjel aludni az izgalomtól, hiszen soha nem járt iskolába.

Reggel korán felkelt, megreggelizett, felvette az iskolai ruháját és szaladt az suliba. Nem volt túl messze, így hamar odaért, kicsi szíve, szinte torkában vert az izgalomtól. Bement egy terembe, ahol sokan voltak már, majd egy gyönyörű hóbaglyot látott meg, aki kitűnt a többiek közül. Éppen egy harsány varjúval csevegett. Nyuszika odalépett.

- Sziasztok! Nyuszi vagyok! Most érkeztem a városba, leszünk barátok? – Nyuszika minden bátorságát összeszedte ehhez a mondathoz, de érezte, hogy a bagoly és a varjú ugyanolyan tiszta szívűek, mint ő.

- Szia, Nyuszi! Örülök, hogy ide jöttél. Tudod, kicsit félénk vagyok, de mikor beléptél, már tudtam, hogy mi barátok leszünk. – szólalt meg először Hóbagoly.

- Honnan? – lepődött meg a Nyuszi.

- Talán, mert éreztem, láttam a szemeidben, hogy jó Nyuszi vagy, akinek tiszta a szíve. – mondta bölcsen, majd Varjú is csatlakozott.

- Én is ezt látom, Nyuszi. – simogatta meg a fejét – Ráadásul viccesnek is tűnsz! Jó móka lesz. – tette hozzá Varjú.

- Köszönöm, Varjú! Szerintem is! – mondta Nyuszi széles mosollyal a pofiján.

Ez a mosoly mindent elárult, hiszen kedves volt és melegséget árasztott, vonzotta magához, a hasonló tiszta szíveket. A terem túlsó végén a Tigris is látta ezt a mosolyt, úgy érzete, hogy csatlakoznia kell, de ő, egy tigris, vadállat, akitől mindenki fél.

Ebédidőben Nyuszi az iskola udvarán kereste a jó helyet az ebédhez, majd megpillantotta Tigrist, aki egy bokor mögött ücsörgött egyedül. Nyuszika közelebb ment és meglátta mennyi finomságot hozott ebédre a Tigris, csorgott a nyála, majd előugrott és megszólította a Tigrist.

- Szia, Tigris! Mennyi finomságod van! Hűha..- csillogtak Nyuszika szemei.

- Nyuszi? Kérsz belőle? Én csináltam.

- Komolyan? Te ilyen ügyes vagy? – majd Tigris mellé ült és falatozni kezdett – Ez nagyon finom, Tigris!

- Szeretek főzni és sütni. – pirult el. Közben megérkezett Hóbagoly és Varjú is.

- Hóbagoly, Varjú! Nézzétek Tigris milyen ügyes! Üljetek le Ti is hozzánk! – mosolygott kedvesen végig Nyuszika.

Varjú és Hóbagoly csatlakoztak, megkóstolták Tigris finomságait és ők is megdicsérték, hogy milyen ügyes. Beszélgettek, nevetgéltek és falatoztak. Nyuszika nagyon jól érezte magát, végre lettek barátai.

Iskola után együtt mentek hazafelé, mikor meglátták a gyönyörű, fekete macskát. Az iskola legszebbje, akinek még szép hangja is van.

- Ő Macska, az iskola legszebbje. – mondta Varjú

- Tényleg szépséges. – ámult-bámult Nyuszi

A Macska éppen átment a zebrán, mikor megbotlott az egyik tappancsa, de a lámpa már zöldre váltott az autóknak. Nyuszi nagyon megijedt, ahogy a többiek is. Tigris az autók elé ugrott, hogy leállítsa a forgalmat. A kocsik hirtelen lefékeztek. Nyuszika is ugrott közben, ellökte Macskát a járda felé. Hóbagoly és Varjú felkapta a cicát, Tigris pedig Nyuszit. Igazi csapatmunka volt, így mindenki épségben megúszta a kis akciót.

- Mindenki jól van? – kérdezte Nyuszi aggódva.

- Ez veszélyes volt, de megoldottuk! – mondta Varjú büszkén.

- Igazi csapatmunka volt! Mint a szuperhősök a mesékben. – mondta Tigris.

- Nagyon köszönöm, hogy megmentettetek! – mondta a szépséges Macska ijedten.

- Ugyan, ugyan! A lényeg, hogy jól vagy Macska! – simogatta meg a fejét Nyuszi.

Az izgalmak után mindenki hazament. Lefekvés előtt az ablakukban ültek, felnéztek a Holdra.

- Örülök, hogy végre itt vagy köztünk, Nyuszi! Már rég vártam Rád! – mondta Varjú

- Annyira bátor vagy, Nyuszi! Köszönöm, hogy megszólítottál! – mondta Hóbagoly

- Mindig magányos voltam. Tudom, hogy Te is az voltál ott a Holdon, egyedül! Köszönöm, hogy lejöttél és a barátom lettél! – mondta Tigris.

- Mindig is ilyen barátokat akartam! Köszönöm, Nyuszi, hogy itt vagy velünk! – mondta Macska.

- Szeretünk Téged, Nyuszi! – mondták ki egyszerre.

Nyuszi is ült az ablakban, nézte a Holdat, szinte hallotta barátai szavát, nagyon boldognak érezte magát, hiszen most már nem volt magányos. Büszke volt magára, hogy kimert lépni a palotából, hogy volt bátorsága megszólítani az új barátait, hiszen, ha nem tette volna, most is a Holdon ücsörögne, vágyakozva, egyedül.