Kép forrása: Despositphotos
A hónom teteje.
Azt mondják, hogy lusta vagyok
én ezt nagyon meguntam,
úgy döntöttem, hogy sportolok,
vagy tíz métert futottam.
Izzadt lett a hónom alja,
meg a pólóm eleje,
rájöttem én közben arra,
nincs is hónom teteje.
Mert nekem az ott a vállam
ez a szó van divatban,
akárhogyan nézem is én
hónom alja felett van.
Menjünk akkor gyorsan haza
gondolkodjunk hát tovább,
töprengésre, mit oly sokszor
biztos pont nekem az ágy.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Egyszer volt, hol nem volt,nem is olyan régen,született egy kiscicaMiskolc közelében.Egy napon azonban Eltünt az anyukája.Így lett a kiscicaszegény, pici árva.De jött egy néni,a karjába vette,hordozóba raktaés magá...
Elolvasom
Fogadni mernék, sokan nem tudjátok, hogy a zebrák alapszíne fekete vagy fehér? Nem oly régen tudom én is a választ erre a kérdésre. Írásom végén fény derül majd az igazságra és még sok egyéb érdekességre...
Elolvasom
A napocska nevetve szórta sugarait a földre. Apró nyilai hol egy virág szirmán csusszantak le, hol egy fűszál lándzsáját élesítették. Most éppen Mosó Maci orra hegyén landolt egyikük. A maci jókedvűen...
Elolvasom
A legszebb vörösbegy Rokkó volt a legszebb madár a ligetben, széles mellkassal, gyönyörű, intenzív vörös színben, amitől az ember egy csodálatos naplementére gondol. Azért repült át az erdőn, feszítv...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Erdős Sándor Meseíró, író, költő
Erdős Sándor vagyok 1972-ben születtem Mosonmagyaróváron. Tanulmányaimat Budapesten folytattam, mint vegyész és tíz évig a fővárosban éltem, mielőtt szülővárosomba visszahívott a szívem. Nős vagyok 2 fiú és 2 lány édesapja, akik már kirepültek a családi fészekből és önálló életet élnek. Három unokával is megajándékoztak az elmúlt években. Az irodalom szeretete a családomból hozott örökség és nagyon fontos a számomra...