A Járványos asszony

A Járványos asszony.

Csak tátottam a számat, amikor ángyom ezt mesélte:
Bizony, nagyon régen történt ez az eset, de ami igaz, igaz… élt valahol, a városhoz közeli tanyán egy fiatal házaspár. Jóvágású redemptus gazda volt az ember... dehát tudjátok, Szen'mártonban csak ilyen emberek laknak... no de az asszonyon is szépen ringott ám az ünnepi viselet! Minden vasárnap bekocsiztak a városba, meghallgatni a nagymisét.

Így emlegette őket ángyom:
- Olyanok, mint két gerlemadár!
Akkoriban még a népek komolyan vették a „holtomiglant”, nem is ismerte senki a válópört!

Hanem, egyszer bizony az történt, hogy az ember nagy mérgesen szaladt a bíróhoz, és ezt mondta neki:
- Tekintetes uram válasszon el ettől az asszonytól!
- Ne beszéljen bolondokat! Jól meggondolta ezt? Mert akit az Isten egybe kötött azt ember szét nem választhatja!
- Nem úgy van az bíró uram! Én már nem akarok ezzel az asszonnyal több kenyeret megenni!
- Szép is, meg okos is, hát mi végre válna el tőle?
Az ember nem szólt semmit, csak lesütötte a szemét és szégyenkezve hazaballagott. Kicsi idő múlva a gazda, ismét csak a törvény előtt állott!
- Válasszon szét bennünket, csak azt mondom! Nem eszek meg vele még egy kiló sót!
- Ejnye, gazduram, hiszen a maga asszonya a legszebb a környéken! Hát mondjon a válásra egyetlen indokot!
Az ember meg lehajtott fejjel ismét hazaballagott. De alig telt el néhány nap, félve kopogtatott újfent a bíró ajtaján:
- Én bizony csak pört akarok!
- Bökje már ki, miért akar válni az asszonytól! – mérgesedett meg a bíró.
- Nagyon járványos, kérem! Nem lehet azt már kiállani!
- Mit ért az alatt, hogy járványos? Talán kolerás, vagy hólyaghimlős?
- Nem a' biza, hanem mindég kódorog, mint a gazdátlan kutya! Hiába is mondanám néki, hogy MARADJON OTTHON!

Nos, hát asszonyok, jól vigyázzatok! Mert ha valakire azt vallja az ura, hogy járványos, azt a Bíró Szen’mártonban azonnal szétválasztja!