A karrier - Eszti-mami meséje

A karrier - Eszti-mami meséje.

-Napozok egy kicsit. -  gondolta Kukorica Jenci.

Kukorica Jenci, már akkor is menőnek érezte magát, amikor még a száron növekedett, és érlelődő kukoricaszemeit, a csuhé takarta. A szája folyton járt. Ami abból is látszott, hogy a csuhéból kilógó bajuszkája mindig mozgásban volt.

- Szerintem én érek be elsőnek! Biztosan engem fognak először learatni! Tuti, hogy én leszek a legszebb, és a legnagyobb kukorica cső! A gazda engem fog elvinni kiállításokra! Akkor aztán bármit megtehetek majd, csak szabad lehessek! - hősködött a még éretlen kukoricacső.

   A többiek közül sokan már nagyon unták Jenci szövegelését. De voltak olyanok is, akik irigykedtek rá. És valóban, a legelső cső, ami beérett, az  Kukorica Jenci volt. A gazda leszüretelte, és megmérte. Mivel ő volt a legnagyobb, kiállításokra vitte. Jenci nagyon élvezte a szabadságot. Egyik verőfényes napon, döntött úgy, hogy :

- Napozok egy kicsit!

Nagyon jól esett a fény Kukorica Jencinek. Annyira, hogy elaludt. A nap egyre hevesebben tűzött. Jenci kukoricaszemei pirultak, izegtek mozogtak a helyükön, és úgy felhevültek, hogy nagy durrogás kíséretében sorra pattogtak ki a helyükről.  Mintha csak tüzijáték lenne. Erre a nagy durrogásra ébredt fel a mi sztár kukoricánk.

  És hát amit látott, az nagyon megdöbbentette! A saját szeme láttára forgácsolódott szét a karrierje. A mindig hősködő Kukorica Jencit egy piros csíkos papír dobozban szállították haza. Nem mehetett több kiállításra.Ennek ellenére mégis nagy híresség lett, mert egy különleges dolog fűződik a nevéhez: A pattogatott kukorica! Felvágósabb néven a Popcorn!