A kecske gyerekecske

A kecske gyerekecske.

Volt egy kecske

kicsit még gyerekecske

csepp patáival trappolt

kiszökött az istállóból

és útnak indult dacból.

Otthon nem ehetett kerítést

és ajtót,

füvecskét meg, 

nem szerette

ezért szökött el a kis buta,

kecske gyerekecske.

Ment, mendegélt árkon bokron át,

megpillantott nem oly messze 

egy takaros kis tanyát.

Gondolta ő, el lesz ottan...

azt eszik majd,

ami a kedvére szottyan. 

Be is tért a tanyára,

nem gondolkodott hosszan.

Elkezdte enni a pajta ajtaját,

felfalta a kutyaházat,

a drótkerítést is úgy ette,

mint más a makarónit,

de, ekkor a gazda,

 egy nagyot ordít.

Eridj innen, te gyerekecske kecske,

meg vagy veszve, hogy azt eszed,

amit a szemed meglát!?

Kifelé gyorsan,

mert a seprűvel megseperlek!

Kis kecske, gyerekecske 

mekegve elszelelt,

meg sem állt hazáig.

Ezután a friss füvecskét mindig 

megette a gyerekecske kecske,

az anyjának pedig 

ezután szót fogadott 

minden reggel és este.