A két hóember barátsága

A két hóember barátsága.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magányos hóember. Nagyon messze élt a várostól, ott ahol a hegyek a mezőkkel találkoznak. Fekete kalapot és citromsárga sálat viselt, zöld csíkokkal. Fekete gombjait büszkén viselte a mellkasán, de senki sem volt, aki megdícsérje.

Történt egyszer, hogy egy szép napon hívatlan vendége érkezett. A mező irányából egy tapsifüles nyuszi ugrándozott felé. Mikor meglátta őt, a kisállat megriadt és lelapult a fűbe. Figyelte egy ideig a rejtekéből, de mivel a hóember nem mozdult, közelebb merészkedett. Ekkor vette csak észre, hogy amit látott, az egy békés hóember és ami ennél még fontosabb, hogy répából van az orra. Mint köztudott, a nyuszik nagyon szeretik a répát és mivel a kisnyuszink éhes volt, elhatározta, hogy ellopja és megeszi szegény hóember orrát.

Odaugrándozott hozzá és egy határozott mozdulattal lekapta a hóember répaorrát a helyéről. Azonnal rohanni kezdett a megszerzett zsákmánnyal, de a hóember - összeszedve minden bátorságát - utána kiáltott:

"Hé, Nyuszi! Add vissza az orromat!"

A kis nyuszkó úgy megijedt a váratlan kiáltástól, hogy azonnal elejtette a megszerzett répaorrat és úgy eliszkolt, mintha ott sem lett volna. A répa ott hevert a fagyos földön, de szegény hóember hiába nyújtozkodott, csak nem érte azt el. 

Szerencséjére pont arra sétált egy kis hóember, akinek a gyerekek lábakat is készítettek. Lehajolt, felvette a répát és visszahelyezte hóemberünk arcára, aki ezért nagyon hálás volt. Meg is kérdezte tőle:

"Leszünk barátok?"

A kis hóember beleegyezően bólogatott és innentől minden nap találkoztak, jókat beszélgettek és vígan éltek, míg meg nem haltak, esetükben el nem olvadtak.