A két mackó testvér

A két mackó testvér.

A két mackó testvér elválaszthatatlan jó testvér, és jó barát is volt egyben. Most is éppen ott játszottak a kerek erdő közepén. Kergetőztek, bukfenceztek, bújócskáztak, egész nap. Hanem egyszer bújócska közben jött egy idegen medve, pont amikor  Durmi kereste a tesóját Dörmit, aki éppen elbújt a bokor mögé.

- Na, nem találod a testvérkédet? Megmutassam merre ment? Nézd! Arra láttam málnát enni, amikor jöttem… - és a csúnya medve pont az ellenkező irányba mutatott, mint amerre Dörmi bújkált…

- Nahát… - gondolkodott Durmi. - Dörmi nem szokott szólás nélkül elcsavarogni… Anyukájuk, és apukájuk a lelkükre kötötték, hogy soha ne hagyják el egymást.

- Nem hiszek neked! A testvérem nem szokott ilyet tenni! - mondta megszeppenve Durmi.

- Nem-e? Gyere csak velem, majd megmutatom! - mondta az idegen medve. Durmi nem is tudta, mit tegyen. Mi van, ha mégis elment? Mi van ha eltévedt, és nem talál haza? Egyre jobban aggódott a testvérkéjéért a kis medvebocs. Az idegen medve megfogta Durmi kezét, és ezt mondta:

- Na gyere csak, majd segítek megkeresni!  Adok neked finom csokit, ha megtaláltuk! - hízelkedett… De Durmi kirántotta a kezét, és elszaladt.

- Nem megyek veled! Dörmi! Dörmi! - kiabált Durmi. És futás közben pont belebotlott a testvérébe, aki a bokorban elaludt.

- Jajj de jó, hogy megtaláltalak! Úgy féltem, hogy elvesztél!

- Én? Miért vesztem volna el? Olyan jót aludtam! - mondta ásítva. Durmi meg csak ölelte az álmos testvérkéjét, Dörmit. Egyszer csak anyukájuk hangját hallották:

- Gyerekek! Gyertek ebédelni!

   Otthon aztán mindenről alaposan beszámoltak a szüleiknek. Medve-mama és Medve-papa nagyon megdicsérték őket, amiért nem szoktak elcsavarogni, és Dörmit is külön megdicsérték, amiért ilyen bátor volt, és nem hagyta magát becsapni.